Kálloy Molnár Péter: „A művészetben nem ismerek jólfésültséget, udvariasságot”
2021. augusztus 6., péntek 07:08
Kálloy Molnár Péter gátlásos, túlérzékeny embernek tartja magát, a Beugró előadásain mégis mindig olyan érzése van, mint gyermekkorában a mezőcsáti focipályán, ahol csak az volt a gondja, hogy a bal felsőbe vagy a jobb alsó sarokba csavarja, csűrje az imádott bőrgolyóbist. A Képmás kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A felvetésre, miszerint gátlásos fickónak ismerni, Kálloy Molnár Péter elmondta: „Furamód inkább a javamra szolgált, a színpadon gátlástalan lehetek. A gátlásosság fegyelemre ösztönöz.” A színész azt is hozzátette: kifejezetten makacs is tud lenni:
„A művészetben nem ismerek jólfésültséget, udvariasságot.”
Ugyanakkor azt is hozzátette, mem hisz a „gyilkos” színházban: „A színház – párbeszéd. A színház – játék, de komolyan! Ezt sokan elfelejtik, én soha!”
Arról szólva, hogy a Beugró (négyszereplős, szituációs színházi játékokon alapuló szórakoztató televíziós műsor) szinte rá lett szabva, úgy vélekedett: „Igen, ezt én is így érzem. Ráadásul a legjobbkor jött, 38 évesen. Akkor, amikor egy ekkora ziccert már be tudtam varrni a ficakba. (…) A színpadon iszonyúan pontosnak, koncentráltnak kell lenni, éreznünk kell egymás rezdüléseit.”
A Beugró sikert Kálloy Molnár Péter szerint a csapatmunka magyarázza: A csapatmunka. Egyébként mostanában vagyunk a legjobb formában. (…) Szerintem kulcsfontosságú, hogy Novák Peti kivételével az alapcsapatból mindenki vidéki, vagy vidéken töltötte el a gyermekkora nagy részét. Rudolf Péter sokáig Vácon élt. Győző nyírségi. Lia a Mátra környékéről származik. Én Borsodból. Egyikünk se kapta könnyen a sikert.
Egyikünk sem lehetett biztos abban, hogy ezen a rögös pályán majd odaér, ahol most tart.
Én Mezőcsáton, ha éppen nem a pöttyöst rúgtam, álmodoztam, fantáziáltam. Anélkül, hogy tudatosult volna bennem, milyen pálya felé tartok, elképzelt helyzetekbe éltem bele magamat, megfigyeltem a körülöttem élőket, majd utánoztam őket; voltak emberek, akiknek a jellegzetes viselkedését, gesztusait „kiértékeltem”, megfejteni próbáltam. Úgy is fogalmazhatok, hogy én és a többiek is, egyre csak gyűjtögettük az élményanyagot, mintha mindig a Beugróra készültünk volna.”