Sinkovits Imre fogalmazta meg Kálmán György személyisége, színészi habitusa kapcsán: „Tudatos, pontos, szabályozott életet élt, egyéni módon. Olyannyira, hogy némelyek különcnek tartották. Talán az is volt. De kihez képest? Nincs szörnyűbb, mint az egyenarcúság, az egyenruha-lélek!”
Halála után írták a Magyar Nemzet nekrológjában: „Meghalt a magyar színművészet egyetemi tanára. Professzor, doktor Kálmán György; akadémián, főiskolán, universitason soha nem tanított, rendezésre nem kérték fel, színigazgatásra sem, nem is vállalta volna, ő színész volt, nagybetűvel Színész”. Kálmán György mondta hivatása kapcsán: „Az írott anyagon belül maradva, az emberi viszonyokban kell mélyre ásni.” Kálmán György a hivatását elsősorban szakmának tartotta, úgy vélte, csak nagy ritkán áll össze egy-két előadás oly módon, amely súrolja a művészet határát.
Kálmán György különleges karakter, egyedi személyiség volt, egyben a honi színháztörténet egyik legnagyobb és legerősebb hatású művésze. Róla írt az Origo oldalán Sztankay Ádám.