Balsai MóniNádasy ErikaSzívlapátLengyel TamásRátóti Zoltán
  • facebook
  • instagram
  • 2022. május 28., szombat
    banner_bigBanner4

    Kalmár Tibor: “Keresem, ki vihetné tovább a politikai kabaré lángját”

    2022. január 3., hétfő 14:53

    Nemrég volt 70 éve, hogy 1951. szeptember 12-én megnyitotta kapuit a Vidám Színpad, mint a főváros politikai kabaréja a Révay utca 18. alatt, a Vidám Színház helyén. A Kamara Varieté kiegészített társulatából alakult, Gál Péter művészeti igazgatásával. Kalmár Tibor Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész 1960-tól volt a Vidám Színpad rendezője, és most számos anekdotát osztott meg a HírKlikk olvasóival a Vidám Színpad történetéből.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    Úgy véli, a színházat a magyar politikai kabaré fellegvárává Kellér Dezső változtatta, aranykorát pedig Bodrogi Gyula igazgatása alatt élte. Szerinte ma már nincs politikai kabaré. Ő most keresi azt a személyt, aki továbbviheti a fáklyát. S hogy akkor bízhatunk a műfaj feltámadásában? Kalmár Tibor azt mondja: „Hát, ez van kiírva a temetőkre, aztán mindenki várja. Majd meglátjuk.”

    A kérdésre, 70 éve milyen céllal jött létre a Vidám Színpad, Kalmár Tibor azt mesélte: “Volt itt egy Kamara Varieté, amolyan népszórakoztató intézet, amelynek a vezetője többek között Gál Péter, és Karádi Béla volt. Általában kabaréjeleneteket játszottak, és Gál Péter a fejébe vette, ki kéne válni ebből a népszórakoztató intézetből, kellene egy önálló kabarészínházat csinálni. Úgy gondolta, hogy felmegy a Révai Józsefhez, aki akkor élet és halál ura volt, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa. Révai megkérdezte, hogy mit akar, mire Gál rávágta: „hát egy kabarészínházat”. „A szocializmusban nem kell kabaré” – mondta Révai. Akkor Gál Péter elővette Goda Gábornak egy cikkét a Szabad Népből, amelyben épp arról írt, hogy a hibákra a szocializmusban is rá kell mutatni. Ezzel sikerült két vállra fektetnie Révait, aki azt mondta: „na jó, nem bánom, ha a pénzügy ezt jóváhagyja, és tudnak pénzt adni”. Gál megkérdezte, hogy akkor átmehet-e a pénzügyre most. „Igen, menjen”- mondta Révai. Akkor Olt Károly volt a pénzügyminiszter. Amikor Gál átment, éppen Dunapenteléről tárgyaltak (Dunapentele 1951–1961 között: Sztálinváros, most Dunaújváros – a szerk.), és röpködtek a milliárdok. Megkérdezték Gáltól, mennyi pénzre lenne szüksége. Gál megmondta az összeget, ami mai pénzben egymillió forint volt. Szó nélkül aláírták, és ezzel a dolog el volt intézve. Megvolt a gazdasági alap. A Révay utca 18-at már rég kinézte magának, a Vidám Színpad helyiségének, megvolt a kezdő tőke, volt egy kiváló gazdasági embere, vele elkezdték szervezni a színházat. A Kamara Varietében akkor olyan színészek léptek föl, mint Salamon Béla, Kazal László, Alfonzó és sokan mások. Őket a Vidám Színpadra hívták.”

    Kalmár Tibor arról is beszélt, kinek köszönhetően lett a Vidám Színpad a magyar politikai kabaré fellegvára: “Elsősorban Kellér Dezsőnek, aki természetesen már a nyitó műsort is konferálta. A vas és acél országa volt akkor a propagandája a fennálló rendszernek – Magyarországból a vas és acél országát csináljuk –, és a Kellér konferanszának az volt a címe: „Hol szorít a cipő?” A záró poénja pedig az volt: „Azért szorít a cipő, mert tele van vassal és acéllal.” Ezt megnézte Gerő Ernő, rögtön letiltotta, de Kellér nem vette tudomásul, és változatlanul mondta. Kellér egy zseni volt. Filozofikus, szellemes konferanszié volt. Szóval Kellérnek köszönhető, hogy a Vidám Színpad a kabaré fellegvárává válhatott, mert tőle sok mindent elfogadtak, amit mástól nem. De a Vidám Színpad életében több korszak volt, először volt a kemény Rákosi–korszak, aztán Nagy Imrével jött az olvadás, akkor már liberálisabb volt a rendszer, többet megengedhettünk magunknak. Két dolog volt tabu: a szovjet-magyar barátság megkérdőjelezése és az erdélyi magyarság kérdése. Ezekről nem volt szabad beszélni. Persze, mi beszéltünk erről is – úgy, ahogy a sajtó tette –, elbújtatva a sorok között.”

    Arról is faggatták, a mai politika, a politikusok mennyire kedvelik a politikai kabarét, illetve a kabarét, mint olyat: “Először is nincs politikai kabaré. Nincs mit kedveljenek. A Fábry a rádióban kormánypárti kabarét csinál. Ezt kedveljék? A Showder Klubban fellépőknek vannak érdekes próbálkozásaik, de bevallom, azt nem nagyon ismerem. Nemrég volt a Hofi születésnapi megemlékezése az Örkény Színházban, amit Mácsai Pállal mi ketten hoztunk össze, és meghívtuk rá Bödőcs Tibort. Láttam Hofi emléktábla-avatóján, ahol nagyon jól utánozta őt, és nagyon jókat is mondott. Sajnos, az Örkényben nem tudta vállalni a fellépést. Rajta kívül nem tudom, hogy kiket mondjak. Egy darabig Sas József csinálta a politikai kabarét, de szegény, ő is elment. „S marad, mint volt, a puszta lég.” Most keresek valakit, aki továbbviszi a politikai kabaré lángját, hogy ne hunyjon ki. Hozzáteszem, az igaz, hogy ma már nincs kabaré, de van egy csatornája a televíziónak, az M3 – ami ugyan megszűnt –, csak online lehet nézni, ott sokat ismétlik a kabaréjeleneteinket. „Az óvszert”, például, amikor Bodrogi bemegy a patikába óvszerért, több mint százszor ismételték. Én azt szoktam mondani, hogy Bodrogi erre kapott Kossuth-díjat. Hihetetlenül népszerű volt, és ahányszor játszottuk, mindig dőltek az emberek a röhögéstől, pedig mindenki előre tudta az összes poént. Vagyis a TV-ben, a YouTube-on még élnek ezek a tréfák.”

    banner_littleBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka