A Thália Színház igazgatója szerint pár ember tartja markában a színházi világot, és bár a Gothár-ügy részleteivel is tisztában voltak, érdekük mégis az volt, hogy ne derüljön ki semmi, hiszen a barátaik és a kollégáik között is van még jó néhány húzós eset.
A teljes interjút ITT olvashatják.
Azok az igazgatók pedig, akik tüntettek Tarlós István ellen, korábban csak dicsérgették és veregették a vállát. A váltás után keletkezett politikai vákuumból ugyanis sokan politikai hasznot reméltek szerinte, a DK a fővárosi költségvetés elfogadása előtt például megzsarolta Karácsony Gergelyt.
Kálomista Gábort a színházi szakmáról azt mondja, „annyira vagyunk szolidárisak, mint egy elszabadult sakálcsorda, könnyedén szét tudunk tépni embereket, de amikor segíteni kell, elbújunk.” A 24.hu kérdezte.
Kálomista visszatérő gondolata: „A kultúra más területéről is bátran kijelentik a liberálisok, hogy ők értenek hozzá a legjobban. Más nem tud jó filmet vagy színházi előadást csinálni, csak ők. Az ő szürkeállományuk nagyobb, fejlettebb és haladóbb, mint a maradi konzervatívoké.” Erről szólva a Thália vezetője elmondta:
“25 éve ezt tapasztalom. Nézze, én kívülről jöttem. A fővárosi színházigazgatók közül én vagyok az egyetlen, aki nem a színpad környékéről érkezett, nem voltam se színész, se rendező. Egyszerű ember vagyok, szakmai és közéleti háttérrel. Előbbit könnyű értékelni: a nézőszám mindent elmond. Persze azzal is lehet vitatkozni, hogy vannak-e értékes és értéktelen színházak. A mienk vállaltan elment a bulvár irányába, de a vígjátékokkal, komédiákkal magas színvonalat képviselünk, és ugyanúgy szórakoztatunk, mint akármelyik komoly politikai tartalmú darab.”
Arról, milyen egy balliberális intézmény, Kálomista úgy vélekedett: “Lázadó. Minden és mindenki ellen, méghozzá állandóan. Mindennel szembemegy, ami nem az ő véleményét tükrözi. Csak az elfogadható, amit a baloldali megmondóemberek hangoztatnak. Ami ettől eltér, az minimum nácizmus. Párbeszéd nincs: ha állítok valamit, abban a pillanatban megkapom, hogy náci vagyok.”
Kifejtette: “Elfogadhatatlan számukra, hogy 1986-tól mezőgazdasági munkás voltam. Ezt egy percig nem szégyellem, miközben csak lenézést kapok érte. 21-25 éves korom között igazi parasztok között dolgoztam, ami nagyon meghatározó volt, még akkor is, ha termelőszövetkezetnek hívták. Annyi emberséget és normalitást sehol máshol nem találtam. És az sem baj, hogy nem Budapesten születtem. Végigjártam az iskolát: voltam sofőr, felvételvezető, gyártásvezető, az elejétől a végéig mindent csináltam. (…) Az igazság az, hogy a színházi szakmát nagyon kevesen és nagyon szigorúan irányítják. Aki pedig nem ért velük egyet, azt nácinak kiáltják ki. (…) Amit Eszenyi Enikővel tettek, pontosan megmutatja, hogyan. Az volt a baj vele, hogy nem ment el tüntetni és nem szólalt fel az új színházi törvény ellen. Nagy ereje van ennek a közösségnek: még úgyis tönkre tudták tenni, hogy előtte a legjobb viszonyban voltak, hisz egy éve még a pajzsukra emelték” – nyilatkozta Kálomista Gábor.
„Most a diákokat úgy nevelik, hogy a rendező bármit csinálhat vele, amit csak akar. Erről szólt az Eszenyi- meg a Gothár-ügy is. Hogy te nem vagy ember, csak másképp vered vissza a fényt, mint a háttér. Azok beszélnek demokráciáról, akik, miután belépnek a színházba, azonnal diktátorokká válnak. Akkora a métely a színházi világban, ami egyszer kitör, mint a koronavírus. (…) Én benne voltam, és jól ismerem a Gothár-ügy történetét. Vérlázító. Pontos lenyomata annak, ami a színházi világban történik. Amikor pedig valaki már a földön fekve vérzik, akkor jól belerúgnak, és elmondják, mennyire nem szeretik. Ahogy Eszenyi esetében történt. Az pedig, hogy ezt az egészet a demokrácia zászlaja alatt teszik, tényleg felháborító. Imádom Rudolf Petit, sok sikert neki, de ezek a módszerek elfogadhatatlanok. Ebben a világban nem történt rendszerváltás, itt ugyanazok az emberek irányítanak, akik a hetvenes-nyolcvanas évek óta irányítják ezt a szakmát” – feltételezi a színházigazgató.