Az SZFE ügyében sokan hiányolják a párbeszédet a kuratórium és az egyetem polgársága között. Karsai György kifogásolja, hogy a mai napig nem tájékoztatták őket arról, miről is szól a modellváltás, míg Kálomista Gábor úgy látja, évtizedes problémák vannak az egyetemmel – számolt be az ATV.

Az ATV-n futó Csatt című műsor az Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körüli vitát igyekezett körüljárni különböző álláspontok képviselőivel. A műsor vendégei Karsai György, az Színház- és Filmművészeit Egyetem tanára, Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója, Keszég László színművész, rendező, a Magyar Színházi Társaság elnöke és Benkő Péter színművész voltak.

Kálomista Gábor szerint a Színművészeti körül nem egy hetes, hónapos, hanem évtizedes problémáról van szó – szerinte nem szabad azt gondolni, hogy itt volt egy 150 éve kiválóan működő intézmény, majd jött Vidnyánszky és szétdúlta azt.

“Az egyetemmel rengeteg probléma volt, erre az első igazi csapás akkor volt, amikor Schilling Árpád Sárosdi Lillával elkezdte Marton Lászlót üldözni, aki egy jeles képviselője volt az SZFE tanári karának” – állította Kálomista. Innentől kezdve a Thália igazgatója szerint elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből, ami után egy állam, mint fenntartó, joggal gondolhatja azt, hogy reformokra van szükség.

A modellváltás nem ördögtől való, az, hogy változtatni lehet, vagy kérdésekről lehet beszélni, az senki előtt sem volt vitás.

Kálomista szerint, ha más hangok is feltűnnek, illene nekik helyt adni. “Mi van azokkal a hallgatókkal, oktatókkal, akik nem értenek egyet ezzel a módszerrel? Milyen intézmény az, ahol van 3-400 ember, és nincs másik vélemény? Egy 4 fős családban sincs ekkora egyetértés” – mondta az igazgató.

Karsai György szerint nem a “mi”, hanem a “hogyan” a problémás. 10 hónapja hallgatja a modellváltást, amihez két dologra lenne szüksége: egyrészt a meglévő modell elemzésére, leírni, hogy mi és miért nem működik. Másrészt le kell tenni mellé az új modell leírását is, amit Karsai a mai napig hiányol.

Keszég László megerősítette, hogy egyetlen egy olyan cikket nem talált, ahol a modellváltást kifogásolná az egyetem, arról viszont, hogy hogyan történik meg ez a modellváltás, már van vita.

Kálomista Gábor az INDEX-nek is nyilatkozott az SZFE kapcsán. Firrs interjújában úgy fogalmazott: „Azok, akik most a leghangosabban hergelik a gyerekeket, mennyire is voltak megelégedve az ott folyó munkával? Amikor Me Too mozgalommal megjelent az első nagy rés a pajzson, nálunk Schilling Árpád és Sárosdi Lilla ugrottak neki Marton Lászlónak, aki emblematikus egyénisége volt az intézménynek. Akkor már érezhetően nagy volt a baj. Amikor egy huszonkét éves üggyel sírba lehet kergetni egy elismert szakmai tekintélyű, jobboldalisággal nem vádolható egyetemi tanárt, már látszott, hogy valami nincs rendben. Ha valami ennyire belterjes, mint a magyar színházi élet, akkor még az ellenséget is csak befelé képes keresni. Szó sem volt olyasmiről, hogy jobbról támadták volna meg az egyetemet, hanem az látszott, hogy baj van. Vagy ott van Eszenyi Enikő története. Neki azért kellett távoznia a Vígszínház éléről, mert nem vett részt egy szakmai tüntetésen, amellyel egyébként egyetértett.”

Azt is hozzátette: „Az SZFE tiltakozó művészei azt követelik, hogy az államhoz tartozzon az egyetem, a minisztérium alá tartozzon az egyetem, mert nekik így jobb, mint a tervezett új forma.

Kálomista szerint jelenleg meg sem hallgatják az elutasított felet: „A nyuszika és a létra esete, a régi vicc arról, hogy valaki kölcsön akarja kérni a nyuszika létráját, de miközben oda tart, meggyőzi magát, hogy az az irigy dög biztos nem adja oda. Mire megérkezik, köszönés helyett ráförmed a nyúlra, hogy csináljon a létrájával, amit akar.  Annyit legalább megért volna a helyzet, hogy a hallgatók leüljenek Vidnyánszky Attilával, Lajos Tamással, Rátóti Zoltánnal, vagy esetleg megkérdeznék azt a két menedzsert, aki helyet kapott a kuratóriumban, hogy ők vajon mit tudnak hozzátenni az egyetemhez.”

Kálomista úgy fogalmazott: nem ért egyet a zűrzavarral: „Azt látom, hogy az egyik oldal mellé most felsorakozik a szakma egy része, Vidnyánszky oldalán meg kevesen állnak ki. Ezt sem tartom igazságosnak. Ismerős és ismert kollégákat látunk Kötcsén koccintgatás közben, évadnyitókon ünnepelve, és hasonló jeles alkalmakon, de most valahogy keveseknek halljuk a hangját.

„Mindenki a saját lelkiismerete, meggyőződése szerint szólal meg, vagy nem szólal meg az SZFE ügyében is. Molnár Piroska például megszólalt – ő mindig megszólal –, aztán iszunk egy pohár bort a büfében, és megbeszéljük, hogy nem értünk egyet. Nincs egyarcúság, nincs elvárt ideológiai irány. Amíg a próbákon, az előadásokon teljes szívvel, tehetséggel, energiával vesz részt valaki, addig azt gondol, amit akar. Ez a demokrácia” – tette hozzá.

Forrás: ATV, INDEX