Elk*rtuk címmel készül a Megafilm Kft. új, nagyszabású mozija, a politikai krimi középpontjában Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde és az azt követő eseménysorozat áll. Kálomista Gábor cégtulajdonos-producerrel, a Thália Színház ügyvezető igazgatójával beszélgetett a film kapcsán a Demokrata. Lapszemle.

A teljes interjú ITT érhető el.

Arról szólva, miért pont az őszödi beszéd és a következtében kitört zavargások adnak témát új filmjéhez, Kálomista Gábor elmondta: „Mert úgy gondolom, hogy ez az újkori magyar demokrácia legaljasabb cselekedete volt. (…) A forgatókönyv minden egyes mondatát alá tudjuk támasztani, és annyit mondhatok, hogy lesznek nagy meglepetések.”

Kálomista Gábor szerint a filmmel árkot temetnek: „Amikor egy sokakat érintő és érdeklő témáról elkezdünk végre hitelesen beszélni, és így segíteni a sebek beforrását, akkor annak nem is lehet más célja. Persze a művészvilágban, mint mindennel, ezzel kapcsolatban is kettős mérce van. Ha az egyébként kiváló Pintér Béla csinál egy előadást Bajnok címmel, egy ráismerhető, létező család történetét, tragédiáját feldolgozva, igazi remek emberként éltetik; ha én forgatok egy filmet az őszödi beszédről, nettó fasiszta vagyok. A színházi világban az is gyakran elhangzik, hogy reflektálni kell a napi politikára; a budapesti színházak egy része nagyon jól meg is él ebből. Ha ezt a Madách téren szónokló kiváló kollégáim hangoztatják, rendben van, ha én megszólalok például az SZFE-ügyben, és nem azt mondom, amit ők, hanem kiállok a színművészetin évtizedek óta folyó ideológiai képzést most felváltó sokszínűség mellett, megint csak fasiszta vagyok” – fejtette ki Kálomista Gábor.

Szerinte a lényeg mindig a közönség véleménye, és „nem a magukat megmondóembereknek tartó, az „igazi” művészetet csak a saját születési joguknak gondoló, a belterjességükből finoman szólva is ki sem látó pályatársak ítéletei”. Arról szólva, hogyan vezeti a Tháliát, úgy nyilatkozott: „Van rá egy fogadásom, hogy sokkal liberálisabban, mint ők. Nálam házon belül nincs politika, ezt mindenki tudja és tiszteletben tartja. (…) A karantén előtti évben a mi „magas művészeti” körökben még ma is gyakran lenézett, az igényes szórakoztatást zászlajára tűző „bulvárszínházunk” közel 100 százalékos kihasználtsággal ment.”

Kálomista arról is beszélt, jelenleg ott tartanak, hogy 100 százalékos az oltottság a házban: „Az oltást kvázi kötelezővé tettem; inkább munkaügyi perekre járok, mint temetésekre.”

A járvány első hullámában a Thália művészeti vezetőjével, Schell Judittal létrehozták a Színházi Szolidaritási Alapot a szabadúszó színészek és hirtelen munka nélkül maradt színházi háttérdolgozók támogatására. Erről szólva elárulta: „Az alapba 65 millió forintot tettünk a saját forrásunkból, és összesen 85 millió jött össze más színházak felajánlásai révén. A szétosztásról egy színházi titkárokból álló kuratórium döntött, több száz ember kapott így kisebb-nagyobb összegeket. Halkan jegyzem meg, sem az ötlet megszületése után, sem azóta sem veregette meg emiatt a vállunkat senki. Pedig én naivan azt hittem, eljött az a kegyelmi pillanata a magyar színházi életnek, amikor meg tudjuk fogni egymás kezét. Mi kinyújtottuk, de nem sokan fogadták el, és nem feltétlenül azért, mert ne tehették volna meg. A nem létező hátsó szándékot keresték, azt, hogy vajon mit kell adni a támogatottaknak a pénzért cserébe. Mert itthon mindenki bozótharcos. Maximum kisebb csoportok alakulnak, és hangosan fújják a magukét, hogy többnek látsszanak.”

Kálomista szerint még egy generációnak el kell múlnia, egy okosabb nemzedéknek kell felnőnie a megbékéléshez. Azt is hozzátette, ő elég jól elvan: „Addig vágytam abba a másik klubba, hogy mire felvettek volna, már nem is akartam belépni.”

A teljes interjú ITT érhető el.