Zseniális húzással indult a Dunakanyar előadás sajtótájékoztatója a szentendrei Szamos Marcipán Cukrászdában: Szinetár Dóra – franciásan rövid, elragadó frizurájával – kávét szolgált fel az összejött újságíróknak, mivel ő alakítja a darabbéli kávéfőzőnőt.

A Dunakanyar kétszemélyes színmű, melyet Szinetár Miklós rendez a Szentendrei Teátrum felkérésére.
 Az – utólag magától értetődő – ötlet a Teátrum vezetőjének fejéből pattant ki. Több szempontból is különleges produkció várható: egyik legnagyobb rendezőnk harminc év után először dolgozik együtt a lányával, Szinetár Dórával, a férfi szerepet pedig a színésznő férje, Makranczi Zalán alakítja. A színművet Szinetár Miklós 1971-ben már megrendezte tévéjátéknak, Hámori Ildikóval – Szinetár Dóra édesanyjával – és Sztankay Istvánnal. És az már csak hab a kávé tetején, hogy a darabot, mely egy presszóban játszódik, a Szamos Cukrászda Klimt-termében, egy valódi vendéglátóhely terében adják elő.

A Dunakanyar tehát hazaért Szentendrére: 1981-ben már játszották itt (a Nosztalgia kávéházban, Ruttkai Éva és Sztankay István), Karinthy Cini a térség lakója volt, nota bene Szinetár Miklós és Szinetár Dóra is ezer szállal kötődik a városhoz.

Az alaphelyzet szerint valahol a Dunakanyarban egy férfi téved be egy presszóba, éppen zárás előtt, csak gyorsan fel akar hajtani egy duplakávét. A kávéfőzőnő vonakodva szolgálja ki, zárni szeretne, majd – a kitartó ostrom hatására – szóba elegyedik az idegennel. Diskurálnak, konyakoznak, kávéznak, egyre mélyebb témákba merülve.

A két ember, egy, szinte terápiás beszélgetés során megnyílik a másiknak, éspedig lelke legmélyéig. Karinthy Ferenc egyfelvonásosa csodálatos dialógusok során mutatja be két középkorú, magányos ember megismerkedését. Könnyedén gördül a történet, tele van iróniával és érzelemmel, éppen annyira fanyar, hogy ne legyen giccses. 

Szinetár Miklós a sajtótájékoztatón érzékletes hasonlattal írta le barátját, Karinthy Ferencet: nagyon jó író volt, de az volt a pechje, hogy Karinthy Frigyes volt az apja. Mintha Ibsen apja Shakespeare lett volna: a világzseni író apa elhalványítja a „csak” nagyszerű fiú életművét. 

A rendező találóan szaunaszínháznak nevezte a készülő produkciót, ami annyit jelent, hogy a játék során a darab fordulatai folyamatosan forróból hidegbe mártogatják a néző lelkét. Sokarcú darab, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy mélyen megrendítően romantikus, vagy ironikus – mesélte Szinetár Miklós.

Az egyfelvonásos ugyan a hetvenes években született, de alapkérdése ma is aktuális: ha 40 vagy 50 feletti, félelmekkel küszködő, sok mindent megélt, magányos ember vagy, tudsz-e kapcsolódni egy elbűvölő és fura idegenhez, akit eléd hozott a sors? Közel tud-e egymáshoz kerülni a szomorú nő és a boldogtalanságát cinizmus mögé rejtő férfi, vagy elmennek egymás mellett? 

Az egész darabból, de legmegindítóbban a nő egyik monológjából derül ki, hogy Karinthy sokat tudott a férfiakról, a nőkről, válásról, vágyról, szeretőkről, szerelemről. A fenti kérdésekre pedig megkapjuk a választ a Szentendrei Teátrum előadásain, október 22-én, 23-án és 24-én.  

Jegyekért kattintson ide:

https://szentendreiteatrum.hu/

Szerző: Varga Kata

Fotókredit: GloriaArt/Forgács Bea