A Vígszínház sajtótájékoztatója után a főpolgármester közösségi oldalán úgy vélekedett: három nagy kihívást, afféle válságot is nyakába kapott az igazgató és az egész társulat.
„Nem is tudom hirtelen, van-e nehezebb feladat, nagyobb kihívás, mint ami a Vígszínház új igazgatójának jutott (talán a főpolgármesterség, de az most mindegy is). Három nagy kihívást, afféle válságot is nyakába kapott az igazgató és az egész társulat, ahogy mondani szokták, innen szép nyerni” – írta Budapest főpolgármestere.
„És hogy rögtön a magam ítéletével kezdjem: pontosan tudom, hogy nyerni fognak. Erre predesztinálja őket a tehetségük, a művészi teljesítményük, a Vígszínház múltja és a jövője is. Az egyik válság, amivel meg kellett küzdeni, azt az új színház-finanszírozási törvény okozta. Hogy erről nekem mi a véleményem, azt elmondtam tavaly év végén a Madách téren. Minden, amit a színházak, a művészet szabadságáról gondolok, összefoglalja a mondat: a kultúra nemzeti alap. Ezért is volt méltatlan, hogy egyezkedésre kényszerített bennünket egy rossz törvény. A megállapodás megszületett, jól mutatja a Vígszínház kiemelt szerepét a magyar kultúrában, hogy ragaszkodott hozzá a kormány, és nem engedte el a főváros sem. Én arra törekszem, hogy ebben a helyzetben a Vígszínház finanszírozása úgy legyen stabil, hogy a művészi szabadságát se fenyegesse semmi és senki” – fejtette ki Karácsony Gergely.
„A másik válság, ez az átkozott járvány, fenekestül forgatta fel az életünket. Aki közel akar és tud kerülni mások szívéhez, az nem állhatja a kényszerű távolságtartást – a színészek ilyenek. Sokáig tartottam attól, hogy nehéz lesz visszacsalogatni a nézőket a színházba, de ma úgy tapasztalom, hogy a színházszerető közönség szinte dörömböl az ajtókon. Mihamarabb jó lenne őket beengedni” – véli Karácson.
„A harmadik válság speciálisan a Vígszínházé volt. Amit korábban hallgatásba burkolt eltűrés övezett, az mára tűrhetetlenné vált. Ez a megtisztulás a jövőre nézve is kijelöli, milyen normák tiszteletben tartása lett elemi kötelessége minden színházi vezetőnek. Miként mostantól bármely társulat minden tagja számára lehetőségnél több, hogy azonnal felemelje hangját, ha bárki ezeket megsérti. Azért bíztam ezt a nagyszerű színházat Rudolf Péterre, mert tudom, hogy ő meg fog birkózni ezekkel a kihívásokkal. „A mi természetes tartományunk az ember sorsának, bukásának és felemelkedésének egyetemes színtere, a színpad, és az objektíven látó kameralencse”. Ezt a szép mondatot a Vígszínház társulatnak a tagja, Hegedűs D. Géza mondta egy nagyon fontos pillanatban, a színművészeti egyetem szabadságának megóvásáért tartott kiálláskor. Tisztelet érte. A szavakért is, a kiállásért is. A Vígszínház mai társulati ülésén sem kívánhattam mást az új igazgatónak és a színészeknek, mint hogy újra lakják be ezt a természetes tartományt” – írta Budapest főpolgérmestere.