Április 23-án látható a Pesti Vigadóban Darvasi László: Karády zárkája c. darabja. A monodráma főszereplőjével, Bartha Boróka.
Karády Katalint, a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”.
Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet.
Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza- és drámaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”
A Gyulai Várszínház ősbemutatója a Kárpát-medencében mindenhol (Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Aradon, Békéscsabán, Dunaújvárosban, Budapesten, Sopronban) nagy sikert aratott a közönség körében.
“Karády a maga korában egyedülálló jelenség volt, sötét hajával, markáns arcélével, robusztus testalkatával, mély, különleges hangszínével kiemelkedett az akkori filmszínésznők közül. Ezt a különleges női vonzerőt érezte meg Egyed Zoltán, aki felfedezte, menedzselte és hihetetlen érzékkel megteremtette a Karády-mítoszt. Lehet arról vitatkozni, hogy jó színésznő volt, vagy nem, de az vitathatatlan, hogy a kisugárzása filmjei után nyolcvan évvel is érezhető. Én távolságtartónak gondolom, amivel a sebezhetőségét és az érzékenységét leplezhette. Talán ez az ellentmondásos személyiség ragadta magával ilyen erősen a közönséget, a mai ember is rácsodálkozik erre a nem mindennapi jelenségre” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Bartha Boróka.
Férje, Béres László rendezte az előadást, akivel nemcsak három gyermeket neveltek fel, de egy különleges szakmai utat is bejártak. Ennek kapcsán kifejtette: “Laci nekem igazgató-rendezőm volt a gyergyói Figura Stúdió Színházban, miután Sepsiszentgyörgyről átszerződtem. Szentgyörgy és Gyergyó között egy évadot töltöttünk Szatmárnémetiben, végül Gyergyót választottuk. Sok kísérleti előadást játszottunk, ezek az évek megedzettek minket, zajlott az élet, közben született három csodás lányunk. Laci elkerült Gyergyóból, most a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója és rendezője, de nemcsak ott dolgozik, hanem rendez román és magyar színházakban és bábszínházakban is. Szakmai életünk más színtereken zajlott évekig, én itthon játszottam, ő járta a világot. Tíz évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy nem találnak meg a hozzám illő feladatok, gondoltam, rám fér egy kis edzés, ezért nekivágtam az első egyéni előadásomnak, amit az ő segítségével sikerült tető alá hozni. Utána évekig játszottam a Lola Blaut, sokat turnéztunk, több nagylélegzetű szerep talált meg itthon, nagyszerű rendezőkkel dolgoztam (Victor Ioan Frunza, Bozsik Yvette, Albu István, Kövesdy István, Barabás Olga, Nagy Botond, Florin Vidamsky) mígnem elérkeztünk a Karády zárkájához. Nagy élmény volt rácsodálkozni, hogy mennyit változott a gondolkodásunk a színházról az évek során, és milyen sokat tanultunk, fejlődtünk. Ez egy örömmunka volt mindkettőnk számára.”
Szereplők:
Karády Katalin | BARTHA Boróka színművész
Zongorista | HORVÁTH Zoltán
Díszlet, jelmez: MÁRTON Erika
Rendező: BÉRES László