„Ebben a színházban megtörtént a hatalmi viszonyok leképezése, látleletet kapunk itt országunk működéséről” – írja a Nemzeti Színház kapcsán Karafiáth Orsolya író a HVG-ben.

A teljes publicisztika a HVG-ben olvasható.
HVG 2024.07.11 – 73. oldal

„Kicsoda Vidnyánszky Attila? A Nagy Nemzeti Rejtély. Tökéletesen idomul a nálánál is nagyobb úrhoz, sőt túl is idomulja: ő már nem is beszél, neki tényleg csak a tetteit kell figyelni. (…)
Ha valaki ellenáll, visszaszól, elégedetlenkedik, annak annyi. Udvaros Dorottyát 22 év után nem szerződtetik többé a Nemzetiben. Anyagi okok miatt, úgymond. Pedig csak „kibeszélt” a rendszerből. A tőle elvárható okossággal és intelligenciával nyilatkozott a nemzeti üzemi balesetéről, a Vidnyánszky-korszakról, a bajokról. Jobb lett volna, ha kicsit korábban szólal meg, de ilyenek az aknák, nem akkor lépnek rájuk, amikor arra számítani lehet” – írja Karafiáth.

„A Nemzeti Színház”nemzeti” üggyé minősült. Ez most azt jelenti, ha nem tetszik, amit a színpadán látsz, nem vagy magyar. Idáig jutottunk.

És még ebben a helyzetben is elhangzik Vidnyánszkyval kapcsolatban: tehetség. Ne keverjük a pszichés megborulásokat, a manipulálást a tehetséggel. Főképp ne azon rugózzunk, mi lehet egy kényúr fejében.

Mert megint csak ott tartunk majd, hogy a kígyó a saját farkába harap, megint azt firtatjuk, hogy kicsoda a vezető, kicsoda Vidnyánszky Attila? Nem tök mindegy?

Oké, ez patetikusan hangzik, de komolyan gondolom, hogy egyedül a hiteles művészet hozhat hosszú távú, valóban nemzeti változást. Eddig a kérdésig kellene eljutni: milyen a Nemzeti Színház és annak művészete?

Bergman is kapott hideget-meleget, amikor a Svéd Nemzeti Színházat vezette” – fejti ki az író, aki szerint most egy pillanatra mindenki benézhetett a bajokat elleplező függöny mögé.

A teljes publicisztika a HVG-ben olvasható.
HVG 2024.07.11 – 73. oldal