A Vegán Hegylakónak is nevezett Karalyos Gábor nyolc éve él a fővárosi Csúcshegyen. Kezdetben csak hétvégente járt ide, de az első itt töltött nyár után rájött, hogy nem akar visszamenni a belvárosba. Rezsi nélküli házról, zero waste-ről, vegyszermentes takarításról és az ájurvéda tanításairól is mesélt a Nők Lapjának.

A teljes interjú a NŐK Lapja Évszakokban olvasható.
Nők Lapja Évszakok 2023.09.15 – 52,53,54,55. oldal

„A ház 17 négyzetméter alapterületű, de háromszintes. A teraszról nyílik a nappali, onnan pedig a régi műhelyből épült fürdőszoba, mellé már tervezem a télikertet. A hálószoba az emeleten van, az alsó szinten pedig a külön bejáratú, félszuterén konyha kapott helyet. Télen egy hagyományos csikótűzhellyel fűtök, a tetején főzésre alkalmas sparhelttel. Mivel a konyha nyáron hideg, télen viszont hamar felfűthető, mindig itt főzök. Teljesült az az álmom is, hogy legyen egy konyhaszigetem, én építettem Ytong téglából. (…) Az áramot napkollektor biztosítja, a vizet fúrt kútból nyerem, szennyvizem nincs, mert komposzttoalettet használok, az elhasznált víz pedig szürkevízként kerül vissza a földbe, hiszen azzal locsolom az előkertet” – mesélte a színművész, aki a korábban termelt szemete tíz százalékát dobja ki, mivel szinte minden hulladékot komposztál, főleg papírba csomagolt árut vesz, mert azt később gyújtósnak tudja használni.

Csomagolásmentes boltban vásárolt, száz százalékban növényi eredetű mosószerrel mos, öblítőnek illóolajos ecetet használ, de takarítani is azzal szokott: „Telente citrushéjat és fenyőágat teszek egy dunsztosüvegbe, felöntöm ecettel, néhány hét érés után leszűröm, és kész az illatos tisztítószer. A barátaimmal szappant is öntünk. A reggel használt szappanhoz energetizáló narancsolajat keverünk, az estihez levendulát és citromfüvet, bőrhámlasztáshoz mákot. Azért is szeretek sok mindent magam készíteni, mert a kétkezi munka gyümölcse mindig értékesebb.”

Rendszeresen szervez a barátaival mozaikworkshopokat, vacsoraszerdákat, elvonulásokat. A kérdésre, mit gondol, a hozzá érkező vendégeknek mi hiányzik az életükből, amit itt megkapnak, azt felelte:
„Sokaknak a kapcsolódás hiányzik, ezért örülnek, hogy itt találnak egy olyan közösséget, ahol jó lenni. Meg azt is látom az embereken, hogy nem felszabadultak, hanem görcsösen ragaszkodnak a tökéletesség illúziójához. Amikor megtudják, hogy évek óta nem gyomlálok, és csak bizonyos részeit gondozom a kertnek, meglepődnek, hogy én tényleg nem akarok senkinek megfelelni. Sokan vannak így a főzéssel is, mert mindent túlbonyolítunk. Amikor a résztvevőknek megmutatok egy három hozzávalós spagettiszószreceptet, sokan nem értik, hogy paradicsompüréből, zabpehelyből és fűszerekből hogyan lesz olyan finom, darálthús-textúrájú mártás, amit még az is szívesen megeszik, aki amúgy húsimádó. Nemrég gyerekeknek is tartottam mozaikworkshopot, és már őket is nehéz volt rávezetni arra, hogy itt semmi sem kötelező, hanem mindent úgy kell csinálni, ahogy jólesik.”

Arról szólva, nem hiányzik-e a forgatás, a színpad, elárulta:
„Nekem most a terasz a színpadom, a kert a díszletem, és ugyanúgy történeteket mesélek, melyek, ha valaki nyitott rájuk, szebbé tehetik mások életét. Játékos alkat vagyok, ha nem a szerepeimben, akkor a ház burkolatával vagy a konyhában, főzés közben játszom, de játszani szorongva nem, csak önfeledten lehet. Ezért a saját magammal kapcsolatos elvárásaim is átalakultak. Korábban azt éreztem, sok hiányosságom van, de már tudom, egyszerűen csak mások az erősségeim. (…( A külvilágból érkező stresszt nem befolyásolhatjuk, de az ehhez való hozzáállásunkat igen. Többek között ezt is igyekszem megtanítani a programokra érkezőknek.”

A teljes interjú a NŐK Lapja Évszakokban olvasható.
Nők Lapja Évszakok 2023.09.15 – 52,53,54,55. oldal