Kezdetben a zongora, majd az éneklés irányába terelte a sors keze, végül megállította középúton. Károly Katalin, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház zenei vezetője a Kultúra.hu-nak mesélt. Lapszemle.

A pécsi konzervatóriumban igazgatói engedéllyel párhuzamosan végezte a zongora és magánének szakot, majd a Zeneakadémián diplomázott magánének, később oratórium- és dalének mesterszakon.

Arról szólva, miért alakult úgy, hogy nem énekesi karriert futott be, Károly Kati elmondta:

„Utólag azt gondolom, hogy nem a nekem megfelelő képzést kaptam a főiskolán. Óriási elánnal és szorgalommal tanultam, mégis gyakran kaptam meg a tanáromtól, hogy „kislányom, nem elég ez a hang, ami kijön belőled”. Ezért még inkább rákapcsoltam, mert azt hittem, az majd meghozza az áhított eredményt. De nem hozta, sőt nagyon komoly hangszalagbénulás lett a vége, és kis híján derékba tört a zenei karrierem. Nem tudtam, hogy amit a torkomban érzek, nagyon nem jó, s a helyes iránymutatást senkitől nem kaptam meg. (…) A félelem és a szorongás soha többé nem múlt el belőlem teljesen, így nem tudtam mindent az éneklésre feltenni. De nem bánom, hogy így alakult, sőt hiszem, hogy az égiek tereltek a nekem megfelelő útra. A bénulás után mindent újra kellett tanulnom az alapoktól, de ennek hatalmas pozitív hozadéka is lett: olyan tudásra tettem szert, ami csak keveseknek van a birtokában.”

Zenei vezetőként, korrepetitorként szerencsés módon ötvözni tudja a két zenei területet. Arról szólva, ebben már önazonosan tud-e jelen lenni, kifejtette:

„Bár eleinte hol egyiken, hol másikon volt a hangsúly, valójában a konzervatórium óta együtt fut az életemben az ének és a zongora. Mind a színházi munkám során, mind a tanításnál szükségem van mind a két képességemre, tudásomra, tapasztalatomra. Nagy előny például egy szerep betanításánál, hogy énekes is vagyok: énektechnikai segítséget is tudok adni, és a szerepformálásban is irányt tudok mutatni. Zenei vezetőként pedig komplexen látom az adott művet, minden szegmensével együtt. Ehhez szükséges mindegyik képzettségem.”

„Azon dolgozom, hogy együtt hozzunk létre valamit, ami mindig több és magasztosabb, mint az egyéni teljesítmény. Azt érzem, hogy a hivatásomat úgy tudom a legteljesebb módon megélni, hogy másokból kihozom a legjobbat. Emellett szerencsére mindig van lehetőségem egyénileg is megnyilvánulni, szoktam Kecskeméten is játszani operákban, musicalekben, illetve a Nemzeti Színházban is zongorázom Örkény Macskajáték című előadásában” – tette hozzá.