Vári Éváról írt könyvet Cseh Andrea Izabella és Farkas Éva. A kötetről a Gárdonyi Géza Színház blog szerzője, Juhász Ferenc írt.
Karrier-dal
Ez a címe a most megjelent kötetnek, az alcím – Vári Éva élet- és pályarajza – sokat ígér, különösen, ha arra gondolunk, milyen népes rajongói tábora van Vári Évának, s ez a kör igen aktív, közösségi oldaluk már előásott szinte minden dokumentumot, képet, információt, rengeteget tud a művésznőről – nagyon alapos és minőségi munkát kellett tehát végezni Cseh Andrea Izabellának és Farkas Évának, ha azt akarták, hogy e tábor, a „mag” igényeit is kielégíthessék, érdeklődésüket végig magas szinten tartsák, nekik is tudjanak újat nyújtani. Nagy volt a feladat, hiszen „a lelke befoghatatlan, talán soha, senki nem ismerhette meg igazán” (idézet a könyvből).
A szerzőknek, a Három Holló Művészeti Központ létrehozóinak (valamint a rajongói közösségi oldal gondozóinak) sem sikerülhetett volna, ha nem ápolnak személyes közeli, baráti kapcsolatot Vári Évával. Ennek köszönhető, hogy több volt ő, mint könyvük alanya, szerzőtárs valójában, azzal, hogy megnyílt előttük, s rajtuk keresztül, segítségükkel az olvasóknak, a közönségnek. Megnyílt, mint minden estén, amikor színpadon állt, s ha más valaki személyiségét felöltve is, a közönség őt is megismerhette gesztusain, játékán keresztül.
Itt most saját gondolatait is tolmácsolhatta, ezeket olvasva a néző felismerhet, tudatosan átélhet sok mindent, amit a színpadról még „csak” érzett. Hogyan is állunk tehát a mindenkinek újat nyújtani tudás követelményével? Vannak információk, gondolatok a könyvben, amelyekkel találkozhatott már lapinterjúkban, videófelvételek beszélgetéseiben, aki érdeklődött, követte ezeket.
A könyv nagy érdeme azonban, hogy miközben ezeket is újra feldolgozza, olyan formában teszi, úgy rendszerezi, egészíti ki, toldja meg még nem hallott-nem látott részletekkel, egészen új történetekkel, hogy az olvasó benyomása az, mintha a már ismert elemekkel is most találkozna először, fel sem merül valamiféle déjà vu érzés. (A kötet a gazdag képanyagon kívül kiegészül a „Kollégák, barátok, tisztelők” által írt sorokkal, valamint felsorolja a színpadi szerepeket, kitüntetéseket is.)
Érdekes, leköti végig a figyelmet, közérthető, szórakoztató formában teszi, mégis alapos ismereteket nyújt az alcím ígéretének megfelelően mind az életrajzról, mind a pályáról, sok-sok rokonszenves, tiszteletreméltó gondolattal. „Szakképzett nézőként vettük a bátorságot, hogy egy kivételes művészről írjunk.” – mondják a szerzők, az ő érdemük, hogy aki eddig nem ismerte Vári Évát, az is érzi és érti, hogy valóban kivételes művész.