Az SZFE-sek alkotmányjogi panaszáról annak szövegezőjét, Karsai Dániel ügyvédet, alkotmányjogászt kérdezte a Magyar Narancs.

Múlt pénteken mintegy 150 magánszemély, SZFE-s diákok és tanárok performansszal egybekötve adtak be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság (Ab) Donáti utcai központjánál.

A jogvita abban áll, hogy a kuratórium a Semjén-féle törvény betűje szerint járt el, amikor a modellváltás során fenntartóként önkényesen magához vonta azokat a szenátusi jogköröket, amelyek az állami fenntartás alatt megillették az egyetem legfőbb, saját döntéshozó szervét. Ezért hangsúlyozza Vidnyánszky Attila és a kuratórium, hogy legitim és törvényes módon gyakorolják a fenntartói jogokat és irányítják az egyetemet.

A korábbi vezetés és az egyetemi polgárok álláspontja ezzel szemben az, hogy maga a Semjén-törvény is szemben áll a felsőoktatási intézmények kutatási és tanítási szabadságát, önállóságát garantáló Alaptörvénnyel, valamint a felsőoktatási törvény azon pontjaival, amelyek éppen ezt a szabadságot biztosítják. Ez utóbbi például kimondja, hogy a szenátus az intézmény legfőbb vezető testületeként bírálja el a rektori pályázatokat és tesz javaslatot a rektorjelöltre, valamint elfogadja az intézményfejlesztési stratégiát is.

Karsai Dániel arról számolt be, hogy a beadványban sürgősségi elbírást kértek, a jelenlegi konfliktusos állapotra, az oktatás problematikusságára hivatkozva, de ez nem ró semmilyen kötelezettséget az Ab-re.

Azt is elmondta, 4 jogi érvet sorol fel a beadvány. „A fő érv az, hogy a törvény, ami létrehozza az összes fenntartói és működtetési jogokat gyakorló alapítványt, sérti az egyetemi autonómiát. Az Alaptörvény X. cikke alapján állítjuk, hogy az oktatás szabadságával együtt jár az adott oktatási intézmény szervezeti önállósága is. A törvény alapján az alapítvány kuratóriuma komolyan belenyúlt a szervezeti működésbe, önkényesen megváltoztatta a belső Szervezeti és Működési Szabályzatot, gazdasági jogköröket, kinevezési jogokat vettek el, és rendelték magukhoz. Ez azért ütközik az Alaptörvénybe, mert szervezeti önállóság nélkül oktatási szabadság sincsen. Egyébként a CEU-ügy kapcsán ezt a Luxembourgban, az Európa Unió Bíróságán is is kimondták, de az Alkotmánybíróságnak is voltak már olyan nagy jelentőségű döntései, amikor ugyanezen az alapon semmisítettek meg jogszabályokat: például azt a jogszabályt is megsemmisítette az Ab, amikor a jogalkotó egy olyan testületet akarta felsőoktatási intézmények nyakára ültetni, amibe az oktatási miniszter is kinevezhetett tagokat” – fejtette ki Karsai Dániel.

„Azóta persze kicsit más lett az alkotmányszöveg, de az elv továbbra is ugyanaz: nem értelmezhető az oktatási szabadság szervezeti szabadság nélkül. A szervezeti függetlenség alapja pedig az, hogy az egyetemi polgároknak kell gyakorolnia ezt az önkormányzatiságot. A második érv a jogbiztonság elvére hivatkozik: ez sérült akkor, amikor nem adott a törvény kellő felkészülési időt az érintetteknek annak végrehajtására. A modellváltás megvalósítása aránytalan munkaterhet rótt az alkalmazottakra, ez önmagában méltatlan jogalkotói eljárás: nem lehet bármit előírni, amit aztán azonnal, minden áron végre kell hajtani. A harmadik érv a diszkrimináció tilalma. Az SZFE-n zajló hatalomátvétel során a kuratórium annak az álláspontjának adott hangot, hogy az oktatás nem elég keresztény, nem elég nemzeti (jelentsenek is ezek az egyébként valóban nagyon fontos fogalmak jelen ügy kontextusában bármit) – más modellváltó egyetemeknél ilyesmiről nem volt szó. Tehát itt vélt vagy valós ideológiai szemlélet alapján kezelik hátrányosan megkülönböztetve az SZFE-t. A negyedik érv maga a jogállamiság elve, ami itt nem valósult meg. Ez a törvény kimeríti a joggal való visszaélés fogalmát, ugyanis az alaptörvénybe ütközése az eddigi Ab-döntéseket figyelembevéve is nyilvánvaló, de mégis megalkották” – magyarázta az ügyvéd.

A teljes interjút ITT olvashatja.