A Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának klasszika-filológus és színháztörténész végzettségű vezetője már évekkel ezelőtt radikálisabb lépéseket tett volna az egyetem bedarálására irányuló törekvésekkel szemben – ám akkor hallgatott higgadtabb vezetőtársaira. A HVG kérdezte.

„Számomra a színházban is kizárólag a munka, az előadás és a mögötte álló alkotók értéke számít. Vidnyánszky Attila kétszer kapott lehetőséget a Színművészetin, hogy tanárként kipróbálja magát, de csúfosan belebukott. Egyszer meg is említettem neki, amikor már 6-7 vezetői pozíciója volt, hogy egy ember ennyi feladatot nem tud ellátni. Kurta „Dehogynem!” volt a válasza” – nyilatkozta Karsai György, aki azt is elárulta, hogy viselte, amikor alig burkolt antiszemita megjegyzéseket tett rá Vidnyánszky Attila, mondván: nem tudja neki „soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység”.

„Ültem a tévé előtt, és nem értettem, mi történik. Egyrészt nem illettek a kontextusba a szavak, másrészt nem fogtam fel, miért van benne ez az ordas indulat ellenem. Szerintem nem is szándékosan volt rasszista, egyszerűen valami nagyon csúnyát akart mondani rám, és ez szaladt ki a száján. Az első évtizedeit nem Magyarországon töltötte, így a kultúrájából hiányzik annak ismerete, hogy itt bizonyos szavak, kifejezések az 1930-as évek óta kódoltan antiszemita jelentésűek” – vélekedett Karsai.

A Színművészeti Egyetem sorsáról szólva úgy fogalmazott: „Olyan küzdelem ez, amelyből, azt hiszem, ki lehet kerülni győztesen. Józanul gondolkodva rájönnek, hogy van pénzük és nyilván szellemi kapacitásuk is új egyetemet alapítani. Tegyék meg, minket, ezt a „libernyák bagázst” pedig hagyják békén ebben a végtelenül színvonaltalan, lerobbant infrastruktúrájú, szegény, 155 éves „hüllőkeltetőben”. (…) Az SZFE hallgatóit és tanárait a zsaroló, ultimátum jellegű levelek nem rendítik meg. Itt csak akkor „győzhetnek” Vidnyánszkyék, ha mindent lerombolnak. És ezt talán még ők sem akarhatják.”

A teljes interjú ITT olvasható.