Kathleen Gatit, vagy ahogy mi ismerjük, Gáti Katit 2016 után idén ismét Emmy-díjra jelölték, most az A Mermaid for Christmas (Hableány karácsonyra) című filmben nyújtott alakításáért. 40 éve van a szakmában, 3 ország között ingázta végig az életét, Los Angeles egyik kertvárosában, boldog a házasságban él, és a szakma is nagyra értékeli.
Návai Anikó teljes interjúja a Nők Lapjában olvasható.
A kérdésre, mivel tölti ezeket a napokat, elmondta: “Minden második héten elmegyünk a férjemmel maszkban, kesztyűben bevásárolni, élelmiszereket és mosószereket. Ennyi. És néha-néha kimegyünk sétálni a környéken. Amúgy bent maradok, írok egy szakácskönyvet, az a címe, hogy Az életem receptekben, sütök, főzök, beszélek rendezőkkel, castingvezetőkkel, mert most minden elmaradt, leállt, és mindenki próbál kicsit türelmes lenni. Tornázom mindennap.”
Arról szólva, hogy már a második Emmy-jelölést tudhatja a magáénak, kifejtette: “Őszintén szólva sem más magyar, sem más amerikai- magyar nem mondhatja ezt el magáról. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok. De nem változott semmi! Éppen a konyhát mostam fel, és a számlákat fizettem be az interneten, amikor jött a telefon, hogy megint jelölést kaptam. (…) Jólesik az elismerés. Mert rengeteg tanulás, munka áll mögötte, és ez most mind értelmet nyert. Viszont nem a díjért csináljuk, hidd el!”
A felvetésre, miszerint úgy tűnik, hogy a kapcsolata legalábbis szakmailag, teljesen megszűnt Budapesttel, elárulta: “Részben igen. De nem azért, mert nincs rá időm. Nagyon szívesen visszamennék, sőt, nem is akartam eljönni. Nagyon érdekes érzés ez. A szüleim ott „alkottak” engem, és majdnem ott születtem, de kitört a forradalom, és elmentek Kanadába. Nekem Magyarországon kellett volna megszületnem, ott kellett volna leélnem az életemet. És amikor 1992-ben visszamentem, és ott éltem majdnem hat évig, a legjobb színészekkel dolgoztam színpadon, filmben, tévésorozatokban, csupa olyan történetben, ami mind hozzám szólt, a múltamhoz, a lelkemhez, a történelmemhez, az annyira megható volt! Nem akartam eljönni. Előtte tíz évet leéltem New Yorkban, tanultam, dolgoztam, már kezdtem befutni, de anyukám Kanadában beteg lett, őt ápoltam egy évig. Utána Pestre mentem két hónapra, és hat évig ott ragadtam. Boldog voltam, imádtam. De közben féltem, hogy valamiről lemaradok. Mert tudod, aki Hollywoodban él, Európában akar dolgozni, aki Európában él, az meg Hollywoodba vágyik. Azt hiszem, ez normális, mert azt hisszük, hogy máshol jobb. Én elég tapasztalatot gyűjtöttem New Yorkban, Hollywoodban és Magyarországon egyaránt.”
Itthon szinte azonnal megkapta a Sose halunk meg női főszerepét, Nusikát: “Amikor megkaptam ezt a szerepet, nagyon felszabadító volt, hogy létezik öröm a tragédia után. Kedves volt mindenki, édes a történet, és nagyon hálás voltam Koltai Robinak, hogy nekem adta ezt a szerepet. Mert Magyarország felkarolt, nagyon sok feladatot kaptam utána, és nagyon boldog hat évet töltöttem el ott. Szakmailag és művészileg kétségtelenül ez a hat év jelentette a csúcsot. (…) Több mint húsz éve Hollywoodban élek, (…) munkát kapok, dolgozom, elismernek, elég szépen keresek, minden oké, de az igazi barátok hiányoznak. Akik nem azért akarnak a barátaim lenni, mert Kati színész lett, és tud segíteni! Pesten nem akart senki semmit, csak őszintén szerettek. Önmagamért. Ez egy másik világ. Hálás vagyok, mert csodálatos a férjem, ez óriási dolog!”
A kérdésre, mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik arról ábrándoznak, hogy híresek és sikeresek lesznek Hollywoodban, azt felelte: „Ajaj, ez nagyon nehéz kérdés! Rengeteg e-mailt kapok, hogy híres akarok lenni, színész akarok lenni Hollywoodban, mit csináljak? Azt hiszik, hogy idejönnek, és öt perc alatt befutnak. Nagyon nehéz befutni Amerikában színészként. Én majdnem negyven éve dolgozom ebben a szakmában, és igen, arra az öt percre fontos, hogy jelöltek Emmyre, de ez öt percig tart. Megfizetik a munkámat, de akkor is csak egy vagyok a sok-sok ezer színész közül. Hogy mit mondanék egy fiatalnak? Tanulj, tanulj és tanulj, csinálj főiskolai filmeket, szerepelj színházban, tanulj meg nagyon jól angolul! Élvezd a színészetet, a szerepeket, a munkát! Kövesd az álmaidat, de egy percig se hidd azt, hogy itt zöldebb a fű, mint otthon” – tette hozzá Gáti Kati.
Návai Anikó teljes interjúja a Nők Lapjában olvasható.