A szerelem három stációját-születés, kibontakozás, halál-éli meg három találkozásban a kamaraénekesnek tanuló lengyel Helga és a borszakértőnek készülő orosz Viktor Moszkva- Varsó- Moszkva útvonalon, röviddel a második világháború befejezése után. A szerelem himnuszaként is emlegetett Varsói melódia az Orlai Produkció előadásában a páratlan érzékenységű és tehetségű Tompos Kátya pályafutásának egyik ékköve. Partnere, Adorjáni Bálint szintén gazdagon árnyalt alakítást nyújt Leonyid Zorin leghíresebb darabjában. A Kocsis Gergely rendezte Varsói melódia október 17-től az eSzínház műsorán szerepel.

Eredetileg Tompos Kátya kezdeményezte a Varsói melódia bemutatását, Helga szerepének eljátszását. Hogyan emlékszel vissza az előadás születésére?

Kátya megkeresett azzal, hogy játsszuk el Zorin darabját ketten. Az első pillanatban igent mondtam neki, mert szikrázó tehetségnek, csodálatos embernek tartottam, és tartom ma is. Jó választásnak tűnt a párosunk. Rendkívül harmonikus próbafolyamatot éltünk meg Kocsis Gergellyel, a rendezővel. Életem egyik legharmonikusabb, legnyugodtabb próbaidőszaka volt. Igazából az érdekelt a történetben, hogy mi történik egy emberrel tíz, majd húsz év múltán, hogyan változik a személyisége, hogyan tud leküzdeni komplexusokat, hogyan kerülnek újabb komplexusok az életébe. Az volt a célom, hogy három különböző férfit ábrázoljak az előadásban.

Nagy szakmai, emberi egymásra találás volt Kátyával?

Alapvetően hasonlóan gondolkodtunk a színházról. Játékstílusban nyilván voltak közöttünk eltérések, de abban nem, hogy mennyi őszinteséget és érzelmet vittünk a színpadra. Amikor az ember a legnagyobb bizalommal van a partnere iránt, tökéletes biztonságban érzi magát mellette, az mindenképpen egy nagy egymásra találás és egy kegyelmi helyzet. Teljes odafigyeléssel, kíváncsisággal és érzékenységgel álltunk ki estéről- estére a színpadra.

Hány előadást ért meg a Varsói melódia?

Nem tudom pontosan, több mint ötvenet, aztán jött a covid és a bezárások. A Hatszín Teátrumban mutattuk be, ott is játszottuk, közben utaztunk vele országszerte. A Vidor Fesztiválon Kátya elnyerte a legjobb női alakítás díját, valamint a legjobb kisszínpadi előadás díját is megkaptuk. Nagyon komoly visszajelzés és igazolás volt ez arra vonatkozóan, hogy Kátya egy olyan álmot dédelgetett, amit valóra kellett és tudott is váltani.

A Varsói melódia egyszerre örökzöld és régimódi történet a vasfüggöny mögötti időkből, 1946-ban kezdődik és 1966-ban ér véget. Nem tartottatok attól, hogy kissé eljárt felette az idő?

A legendás Törőcsik Mari – Sztankay István -féle előadás ötvenedik évfordulóján. 2018 szeptemberében mutattuk be.  Ugyan felmerült némi kétely, hogy tud- e működni ez a színdarab a mai globalizált világunkban. Hiszen a darab fő konfliktusa szerint egy kormányrendelet tiltja a szovjet állampolgárok, így Viktor házasságkötését külföldivel, a lengyel Helgával. Az  én nemzedékembe és az idősebbekbe még valahogy bele van kódolva zsigerileg a tiltás, és lehet az új generációknak talán már keveset jelent. De hamar túllendültünk ezen a kérdésen, hittünk benne, hogy ennek a két embernek a személyisége, a varázsa, a köztük lévő szeretet képes működtetni a darabot. És igazunk lett. Az ismerkedés, az udvarlás fázisai, a párkapcsolatok lényegesen megváltoztak az idők folyamán. A mai fiatalok teljesen más hullámon mozognak, mint az idősebbek. Viszont ha nyitottak az igazi érzelmekre, és miért ne lennének, a képernyőn keresztül náluk is betalálhat az előadás.

A Moszkvában tanuló Helgát szuperérzékeny, vibráló, játékos, az oroszt lengyel akcentussal törő lánynak ismerjük meg. Viktorral, a kissé félszeg, darabos fiúval egymást ugrató, a másik kulturális különbözőségeire rácsodálkozó kapcsolat kezdődik. Az ellentétek vonzása adja meg kettejük viszonyának a sava- borsát?

Ez a két ember soha az életben nem találkozna, nem lenne szerelmespár, ha nincs az a mágikus pillanat a Zeneakadémián, amikor egymás mellé kerülnek egy Chopin koncerten és onnantól elindul köztük valami. Nagyon máshonnan jönnek. És pont ez az ami izgalmas. Viktor a háborúból tért haza, hihetetlen életigenlés van benne, arra vágyik, hogy ki tudjon teljesedni. Feszültséget, kisebbségi komplexust kelt benne Helga, a cserfes, csodálatos művészlány, akiben egyszerre rengeteg a bizonytalanság, és a félelem is. Viktor a maga racionális módján, de leginkább a szeretetével tudja táplálni benne a hitet, erősíteni a kapcsolatukat. A kettejük közötti különbség tíz év alatt mérséklődik, Viktor felnő ahhoz a nőhöz, akivé Helga vált. Érdekes módon az a félelem ami Helgában volt korábban, most Viktor életébe költözik be, köszönhetően a regnáló politikai rendszernek is. Amikor újra találkoznak, Helga érzi azt, hogy nekünk most dolgunk van egymással, de Viktor annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a találkozást nemet mond.

Az életben is így van, nem? Amikor a nő kezdeményezné a folytatást, a férfi távolodik, mikor a férfi újbóli egymásra  találásra vágyik, akkor meg a nő zárkózik el. Ez a csiki- csuki a férfi-nő kapcsolatok velejárója…

Igen, lehet, de az én olvasatomban sokkal több szálon mozog ez a kérdés kettejük esetében. Helga és Viktor között a kezdetektől igazi, létező és életre szóló szerelem alakult ki, csak éppen az eltelt tíz, majd húsz évben változik az életük. Viktor megházasodott, bármennyire is szeretné, nem teheti meg, hogy Helgát válassza. A drámaiság abból fakad, hogy amikor ott a lehetőség, nem él vele. És eltelik újabb tíz év, Viktor megérkezik végre saját magához, borászként csúcsra ér, nyugodt, nyitott, érzelmileg stabil és azzal a tervvel keresi fel a koncert után Helgát, hogy kifejezze őszinte rajongását és lépjen. Helga viszont éli a kizsigerelt és örökké fáradt tehetségek életét. És lepereg róla a férfi közeledése. Egészséges érzelmi hullámzásokat látunk. Ez az előadás a szereplők felnőtté válásáról szól, arról a gyengéd szeretetről, erős tűzről ami két ember lelkét felperzseli.

Az elszakítottság fájdalma, a beteljesületlen szerelem szomorúsága is átüt a darabon. Hiszel abban, hogy mindenkinek van egy beteljesületlen szerelem az életében?

Ha körbenézünk a kapcsolatok „ erdejében”, sokszor igaz az állítás, hogy létezik a nagy, beteljesületlen szerelem. Általában a következő kapcsolataiban azt keresi az ember újra meg újra, vagy abból próbálja kigyógyítani saját magát kisebb vagy nagyobb sikerrel.

Viktor szerepét alakítva felidéződtek régi szerelmek érzetei, hangulatai?

Óhatatlanul. Ettől emberi, őszinte az előadás. Színészként kellenek azok a tapasztalatok, amiket az életút során összeszedünk, vagy amelyeket a próbafolyamat alatt sikerül megtalálni, megélni, ami aztán előadásról- előadásra újra meg tud születni.

Nyolc évi tagság fűzött a Radnóti Miklós Színházhoz. Miért döntöttél úgy, hogy  a szabadúszást választod?

Amikor eljöttem a Radnótiból, elég nagy feladatok találtak meg. Azt éreztem ott, hogy sokkal jobban terhelhető vagyok, nagyobb feladatokkal, anyagokkal kellene találkozom a saját színészi fejlődésem szempontjából. Ének az esőbent játszottam az Operettszínházban, Kecskeméten Ármány és szerelmet, Kőműves Kelement, Illatszertárat, Chicagót, a Müpában és a Margitszigeten Veszedelmes viszonyokat. Olyan feladatok találtak meg, amelyek a Radnótiban nem találtak volna meg, és ez nagyon felszabadító érzés volt. A Sehova kapujában egy szerepátvétel kapcsán találkoztam Pintér Bélával. Nagyon hamar megértettük egymást. Imponáló, hogy Pintér Béla rendkívül érvényes színházat csinál. Mindig aktuális témákat vesz elő és azokat a legnagyobb műgonddal, figyelemmel és körültekintéssel járja körül. Alkotóként, színészként fontos, hogy kikkel dolgozom együtt. Nagyon erős, egymás felé nyitott, összetartó csapat van most a Pintér Béla és Társulatában, ami szintén felszabadító. Legutóbbi bemutatónk, az Idegen test nagyon erős anyag, megrázó, mély előadást sikerült létrehoznunk, felkavaró sorsokkal. 

Szerző: Szentgyörgyi Rita