Nagyszínházi premierre készül a kecskeméti társulat. Bagó Bertalan rendezésében a Száll a kakukk fészkére című nagysikerű művet viszik színre. Szemenyei János alakítja a főszerepet, elsőként ő mesélt a készülő előadásról, valamint McMurphy-ről és „csapatáról”.

Ajánló a darab elé:

A Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey 1962-es regénye, Milos Forman 1975-ös filmje és Dale Wasserman színpadi adaptációja egyaránt világszerte ismert művek. A börtön helyett elmegyógyintézetet választó McMurphy több szabadságot remélt a zárt osztálytól, mint amennyit a büntetésvégrehajtó intézetben sejtett, azonban nem számított rá, hogy Ratched főnővér szigorúsága minden elképzelést fölülmúl. McMurphy és társai a humort ragadva fegyverül, ádáz harcot indítanak a marcona teremtés ellen. 

„Az ember valahogy megváltozik. Elfelejt dolgokat. Mintha az az egy ütés a képek, érzelmek, emlékek körhintáját indítaná meg. Tudod, hogy megy az ilyen körhinta. A kikiáltó szedi be a pénzt, aztán lehúz egy fogantyút, és forgásba lendül az egész, libeg, kavarog, csak folyvást, folyton hullámzik, szédeleg, árad, és lehet, hogy veszítesz rajta, és lehet, hogy nyersz is, és jaj, apuka, fizessél be még egy menetre…”

A közkedvelt művet Bagó Bertalan viszi a kecskeméti nagyszínpadra, aki a nagysikerű Amadeus és Bánk bán előadásaink rendezője volt. Az alkotók és a parádés szerepeosztás előre vetíti a népszerű történet kecskeméti sikerét. 

Bemutató: 2020. augusztus 7-én, 19 órakor

Interjú:

Találkoztam olyan színésszel, aki a Száll a kakukk fészkére filmélménye kapcsán döntötte el, hogy a színészet lesz a hivatása. Te mikor olvastad vs. láttad először, rád milyen hatással volt ez a mű?

Szemenyei János: Még az egyetemi éveim alatt láttam Milos Forman filmjét. Hatalmas impulzusként ért, abszolút kedvencem lett. Jack Nicholson ikonikusan formálta meg McMurphy alakját, amitől nehéz elvonatkoztatni. Ráadásul, a film színpadi adaptációiban a főszerepet nem feltétlenül olyan alkatú színészre osztják, mint amilyen én vagyok. Bagó Bertalannal többször is volt alkalmam együtt dolgozni, bíztam és bízom abban, hogy rendezőként olyan víziót talál ki, aminek a közepe tudok lenni.

Végig jelen vagy az előadásban, rengeteg szöveged van benne. A főszerepet, McMurphy-t alakítod, aki érzékeny humorral, teljes elfogadással fordul az elmegyógyintézetben megismert társaihoz. Őszintén szeretne rajtuk segíteni, miért? 

Szemenyei János: McMurphy titka, hogy úgy fordul a társaihoz, mint az épelméjűekhez. Ami azt váltja ki belőlük, hogy elkezdik normálisnak látni magukat. Ez a való életben rendszerint „visszafelé” történik: akit idiótának néznek, arra előbb-utóbb visszacsap az a sár, amiben tocsog. Beskatulyázódik, és olyanná válik, amilyennek a környezete beállítja. Ezzel szemben McMurphy emberekként kezeli az elmegyógyintézet félelemben és megaláztatásban tartott gondozottjait, akik ennek hatására megváltoznak, s elkezdik megélni, hogy valójában épek és egészségesek.

A történet vége szó szerint sokkoló, sokáig nem hagyja nyugodni a nézőt. Nem túl pesszimista a szerző által deklarált végkifejlet?

Szemenyei János: A mártírok mindig meghalnak. Sorsuk lényege, hogy reményt adjanak azoknak, akik velük együtt megéltek egy drámai helyzetet, majd a történet végén ott is maradnak. McMurphy is olyan hős, aki erőt, reményt ad a többieknek. A film végén az indián megfogadja barátja tanácsát, és elhagyja a zártosztályt.

McMurphy súlyos felismerése, hogy az ápoltak nagy része bármikor elhagyhatná az elmegyógyintézetet. Azért vállalják a bezártságot, mert a félelmeik miatt képtelenek kilépni a gyötrelmes, ám biztonságosnak vélt helyzetükből. A gondozottak számára Ratched nővér, a legfőbb sanyargatójuk jelenti a biztonságot. Ez nehéz pszichológiai helyzet: az áldozatok félnek attól, hogy nem tudnának létezni az őket bántalmazó személy nélkül. 

Bagó Bertalan korábban többször rendezett már Kecskeméten. Három rendezésében is fontos szerepet kaptál: az Amadeusban a címszereplőt (2009), a Bánk bánban Biberachot alakítottad (2011), A viharban pedig Arielt (2013). Milyen egyéb produkciókban dolgoztatok már együtt?

Szemenyei János: Bagó Bertalan rendezésein nőttem fel. A színművészeti második évében rendezett velünk egy vizsgaelőadást. Majd a diploma megszerzése után Zalaegerszegre szerződtem, ahol ő volt a társulat művészeti vezetője. Hívtak zenés színházhoz is, de nem akartam abba az irányba elmenni, attól tartottam, hogy csakis zenés szerepeket adnának nekem. Zalaegerszeg jó döntésnek bizonyult, mindenféle műfajban kipróbálhattam magam.

Bagó Bertalan rám osztotta III. Richárdot 24 éves koromban, amit általában idősebb színészek alakítanak. Ám az ő koncepciójában Richárd olyan fiatalember, aki valóban akar valamit az élettől. Számos rendezése úgy volt formabontó, hogy nem erőszakolta meg az anyagot, mégis megvolt a hitelessége, igazsága az előadásnak.

A zalaegerszegi évadok után is több előadásban dolgoztunk együtt. Ilyen volt a Thália Színházban az Ovibrader, Szombathelyen a Szent Márton szimfonikus rock-passió. Kecskeméten pedig, amikor Bertalant hívták, a rendezéseiben én is kaptam szerepet. 

Az előző két évadban négy-öt bemutatóban láthatott a kecskeméti színház közönsége. Idén csak két előadásban játszol, ugyanakkor közismert rólad, hogy lételemed a pörgés, és rendszerint egyszerre több helyszínen, több dologgal is foglalkozol. Mit csinálsz még, amikor nem Kecskeméten próbálsz vagy játszol?

Szemenyei János: Az itteni évadom a Liliomfival indult, és most folytatódik a Száll a kakukk fészkére előadásával. Köztük volt időm, hogy elfogadjam Forgács Péter hívását a Győri Nemzeti Színházba, az Elisabeth musical egyik főszerepére. Győrben tizennégy éve játszottam utoljára, jó volt találkozni az ottani kollégákkal. Az operaház Porgy és Bess előadásában pedig átvettem Sporting Life tenor-főszerepét. S immár negyedszerre lehetek Néró a Sztárcsinálókban, ezúttal a PS Produkció nagyszabású előadásában.  

Szintén ez évadban kért fel Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója egy ifjúsági előadás elkészítésére. A Bolyongók című zenés űrexpedíciónak én írtam a szövegét is, a zenéjét is, nemcsak megrendeztem, de játszom is benne. Különlegessége, hogy a szerepek többségét tehetséges kiskamaszok alakítják.

Zeneszerzőként is volt még premierem, a Griff Bábszínház Hókirálynőjéhez komponáltam. Van még egy nagy feladatom: zenét írok a Sándor Mátyás című Verne-regény színpadi adaptációjához. Ennek a bemutatója nyáron lesz a balatonboglári Kultkikötőben. 

Szerző: Popovics Zsuzsanna

Alkotók:

Randle P. McMuprhy / SZEMENYEI JÁNOS, Bromden főnök / FAZAKAS GÉZA
Billy Bibbit / ORTH PÉTER, Ratched nővér / BOGNÁR GYÖNGYVÉR
Dr. Spivey / SIRKÓ LÁSZLÓ, Dale Harding / PÁL ATTILA, Cheswick / HEGEDŰS ZOLTÁN, Fredericks / FARKAS ÁDÁM
Scanlon / LAKATOS MÁTÉ , Martini / KOLTAI-NAGY BALÁZS
Sefelt / KOVÁCS MARTIN e. h. , Matterson ezredes / KISS JENŐ
Ruckly / KÖRTVÉLYESSY ZSOLT, Ellis / VARGA-HUSZTI MÁTÉ e. h.
Mr. Smith / VÁRY KÁROLY, Flinn nővér / MAGYAR ÉVA
Brandon nővér / KELECSÉNYI PANNA e. h., 
Warren ápoló / URBÁN RICHÁRD e. h., Williams ápoló / ARADI IMRE
Turkle ápoló / D. VARGA ÁDÁM e. h., Candy Starr / DECSI EDIT , 
Sandra / SZABÓ DOROTTYA e. h.

Dramaturg: Tóth Kata / Díszlet- és jelmeztervező: Vereckei Rita
Zeneszerző: Dobri Dániel / Rendezőasszisztens: Sirkó Anna
Súgó: Arató Andrea / Ügyelő: Berki Zoltán

RENDEZŐ: BAGÓ BERTALAN