Kecskés Karina Czenkli Dorkának, a Magyar Narancs újságírójának beszélt pályájáról, a szabadúszásról, arról, hogy mi az, amiért érdemesnek tartja kiállni. Lapszemle.

Az interjú a Magyar Narancs 2022. október 20-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámukból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tették.Részben azért, mert fontosnak tartják, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassák, érdemes a Narancsot megvásárolni, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető.

Alexis Michalik Történetőrző című, két Molière-díjjal is kitüntetett színpadi road movie-jának ősbemutatójával debütál a HATAN-Társulat májusban, a 6SZÍNben. A produkcióban Kecskés Karina is szerepet vállalt, de a felvetésre, miszerint ez volna az ő színpadi visszatérése, elmondta, pályája indulása óta folymatosan játszott, egyszerűen csak az utóbbi 15 évben nem volt annyira szem előtt, mint korábban. Erre az időszakra tehető gyermekei születése, a válása utáni újrakezdés, a drámapedagógiai tanulmányai és az is, hogy az Elek Dóra vezetésével működő Baltazár Színházhoz csatlakozott.

Bár a szakmai körforgásban nem vesz oly mértékben részt, mint sokan mások, úgy érzi, „hiteles, önazonos életet él” és egyáltalán nem bánja a gyerekeivel töltött időt, ahogy fogalmaz: „semmivel sem ér föl, tőlük tanultam a legtöbbet.

„Az egyetemi osztályfőnököm, Zsámbéki Gábor szavai, hogy a szakmai tudáson túl az élettapasztalat érlel színésszé, lassan értelmet nyernek az életemben. Azért lettem színésznő, mert nekem ez az egy élet, ami adatik, kevés volt, nagyon sok életet akartam megélni, és a színpadon egy este alatt jól meg lehet merítkezni az élet sűrűjében. Nagyon szeretnék sokat játszani filmekben, színházban. Ez egyfajta éhség bennem, mely csillapításra vár” – tette hozzá.

Kecskés Karina szerint ha egy színész előtérben van, él társasági életet, akkor gondolkodnak benne és könnyebb becsalogatnia a nézőket a színházba: „Ezt tapasztaljuk is a Történetőrző esetében, amelyet a 6SZÍN-ben játszunk, pedig csodálatosan izgalmas darab: egyszerre hat a szívre és az észre, amit én fontosnak tartok a színházban.”

A darabban korok, helyszínek és szereplők folyamatosan váltják egymást, melyekben az öt színész virtuóz módon 36 szerepet játszik el. A mű története szerint egy esős éjszakán az Ardenne-ek mélyén Martin Martinnak el kell temetnie az apját. Mikor rábukkan egy kézzel írott jegyzetfüzetre még nem is sejti, hogy felfedezése milyen történelmen és kontinenseken átívelő kalandokba sodorja őt. 15 évvel később az algériai sivatag mélyén egy anya és 15 éves lánya nyomtalanul eltűnik.

A Történetőrző amolyan ’Da Vinci-kód’-szerűen egy messzi korokig visszanyúló titok utáni színpadi roadmovie. A női erő és bölcsesség, az évszázadokon átívelő tudás amit a könyvek őriznek hangsúlyos jelentést kapnak. Aki szereti a titkokat, a rejtélyeket, a nyomozást és az önfeledt játékot, az szeretni fogja ezt az előadást is.

Arról is beszélt, hogy nemrég feltűnt a biztonságos abortuszért szervezett tüntetésen: „Azt gondolom, ki kell állnom azokért a dolgokért, amelyeket fontosnak tartok az életemben. (…) Nagyon utálom, hogy a politika kisajátítja a közéleti személyiségeket, hogy bárki, bárhol meg- vagy felszólal, rögtön ilyen vagy olyan politikai zsákba kerül bele. Ettől függetlenül én azokért a dolgokért állok ki, amelyekben hétköznapi emberként hiszek. Nem színészként megyek ki egy tüntetésre, hanem azért, mert ezt diktálja a belső igényem. Az SZFE megszüntetése komoly gyászidőszak volt az életemben, fájdalmas volt megélni. Voltunk kint az osztálytársaimmal, álltunk őrt is. De kiálltam a fakivágás ellen is, mert ökológiai válságban vagyunk, semmi másból nem lehet töltekezni, mint a természet erejéből. Minél többet van az ember a természetben, annál pontosabban tudja, hol van a helye a világban, megérti mennyire apró lény a nagy egészben. Nagy hiba, ha ezt elfelejtjük” – szögezte le a színésznő.