Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. Az ÉLetforma.hu B terv című rovatában ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Kecskés Karina színésznő, drámapedagógus is válaszolt.
A teljes interjú ITT olvasható.
Színésznőnek készült, a főiskola elvégzése után a magyar színházi és filmes világ egyik legfoglalkoztatottabb, fiatal tehetségének számított. Aztán megszületett az első gyereke és innentől megváltozott az élete.
Egy ideig a színház és a színészet volt az élete középpontjában: “Amikor megszületett az első gyerekem, akkor jött a durva változás. Egy vezető színház vezető színésznőjeként lettem várandós, s egyszer csak megszűnt a munkaviszonyom. Ott álltam egy kisbabával mindenféle egzisztenciális háttér nélkül. Ráadásul az első gyerekem apukája is lelépett, úgy döntött, az apaság felelősségét nem akarja elfogadni. Úgy éltem meg ezt a helyzetet, mint egy kishalált. Le kellett zárnom egy fejezetet az életemben és egy teljesen újat megnyitni. Kiléptem a semmibe és el kellett kezdtem újraépíteni önmagam. Döntenem kellett, vagy lecsúszom a lejtőn, elengedem magam, alkoholista leszek, vagy drogos, vagy a változásra lehetőségként tekintek. Én a második opciót választottam. Elkezdtem a Baltazár Színháznál fogyatékkal élő színészekkel dolgozni, meseterápiát tanultam Boldizsár Ildikótól. Drámapedagógus lettem, iskolai foglalkozásokat szerveztem. Közben született még két gyerekem egy új kapcsolatból, ezáltal az anyaság még inkább életem középpontjává vált. De ettől függetlenül újabb és újabb lábakat növesztettem, hogyha az egyik megbillen, stabilan tudjak állni. Nagyon szeretem a színházat, a filmezést, de nem tudok már ebbe belehalni, ami pedig annyira fontos ebben a szakmában. Most, hogy nőnek a gyerekeim szívesen forgatnék sorozatokban és vállalnék több színházi és filmes feladatot” – fejtette ki a színésznő.
Arról is faggatták, hogyan tudja túltenni magát a magánéleti mélypontokon: “Életem első, legfájdalmasabb magánéleti krízisét húsz évesen éltem át, amikor az első szerelmemmel szakítottunk. (…) Sokat futottam akkor, a sportba tudtam belekapaszkodni. Aztán az életem következő időszakában jött a jóga, a légzés, a meditáció. Minden negyven pluszos nőnek ezt tudom ajánlani, a stressz levezetéséhez, az alvászavar, a nyomasztó terhek elengedéséhez. (…) Örülök, hogy nem vagyok már annyira törékeny, sebezhetően ártatlan, mint az életem hosszabb szakaszában, fiatalon voltam. Ma már egyfajta éberséggel közelítek a világ dolgaihoz. Hamarabb szólal meg a vészcsengő bennem.”
A teljes interjú ITT olvasható.