Kelemen Kristóf dramaturg-rendező: “A legfontosabb, hogy szenvedélyesen izgasson, amit csinálok”

Kelemen Kristóf dramaturg szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol jelenleg a doktori tanulmányait folytatja. Kőszínházi és független struktúrában is alkot, a Radnóti Színház dramaturgja. Előadásait számos hazai és nemzetközi fesztiválon játszották és díjazták. A Prae.hu kérdezte.

A teljes interjút a Prae.hu művészeti portálon olvashatja. 

Negyedéves voltál az egyetemen, amikor első rendezésed, a Sok alvó közt semmi dolgom nékem megvalósult. A kérdésre, hogyan juthat el egy fiatal alkotó az első előadásig, elmondta: “A Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára jártam, és harmadévben írtam ezt a darabot, amit megmutattam Radnai Annamária osztályfőnökömnek, az ő javaslatára pedig a Nyílt Fórum kuratóriumának. (…) Miután bekerült a darab a kötetükbe, gondolkodtam, hogy hol lehetne színpadon is kipróbálni, vagyis rendezni belőle egy előadást, végül Kárpáti Péter javasolta a Zsámbéki Színházi Bázist, ő kötött össze velük. Fontos volt még a Katona József produkciós pályázat, amely új magyar drámák színpadi bemutatóit támogatja, mi is nyertünk itt támogatást. (…) A független szcénán belül a Titánium és Staféta pályázat remek kezdeményezések, amelyek kereteket teremtenek a fiatal alkotóknak, és láthatóvá teszik őket.”

Kelemen Kristóf / Fotó: Dömölky Dániel
Kelemen Kristóf / Fotó: Dömölky Dániel

Arról is faggatták, szempont-e munka közben a hatásmechanizmus: “A színházcsinálást a nézőkkel, a társadalommal való kommunikációnak fogom fel. Munka közben igyekszem különböző külső nézőpontokból is rálátni arra, amit csinálok – kicsit mintha önmagam dramaturgja lennék –, folyamatosan felmérni a tekinteteket, amelyek előtt az előadás megmutatkozik majd. Ennek mentén gondolkodom a hatásról is, amely segíti, hogy a nézőkhöz eljussanak az alkotásba csomagolt érzéseim és gondolataim. Úgy képzelem, hogy ha hatással tudok lenni, akkor ezek az előadások beépülnek egy nagy kollektív tudás-felhőbe, például egy adott téma kapcsán mélyítik az ismereteket, beszélgetéseket generálnak, továbbgondolásra késztetnek, tudat alatt is lefektetnek bizonyos állításokat. Sokszor érzem híres regényeknél, tudományos vagy filozófiai szövegeknél, hogy anélkül, hogy olvastam volna bizonyos műveket, a társadalomra gyakorolt hatásuk miatt áttételesen jelen vannak a gondolkodásomban.”

Kelemen Kristóf szerint lehetséges alternatív struktúrából érkező működésformákat adaptálni kőszínházi közegben: “Most például Schwechtje Mihállyal dolgozunk a Gina című produkción, amelyet Misi a színészek improvizációja alapján ír. Nekem nagyon felvillanyozó ez a helyzet, mert olyan működésmóddal találkoznak a társulat tagjai, amivel az utóbbi években nem igazán, és így másfajta lesz a jelenléte a színészeknek. Sokféle működésmód előfordul egy kőszínházban is, de természetesen fontos folyamatosan tágítani a határokat.”

Arról is beszélt, nagy hatással volt rá, hogy megtapasztalhatta, mit jelent dramaturgnak lenni német színházi közegben: “(…) Németországban kőkemény hagyománya van a dramaturg szakmának, nálunk még mindig sokszor magyarázni kell, hogy mit is csinál egy dramaturg. Ahhoz, hogy ez nálunk pozitív irányba változzon, tennünk kell, nekünk, dramaturgoknak. A doktorim keretében Háy Gyulával és a dramaturg szak megalapításával is foglalkozom. 1945 után, amikor elkezdték építeni az új, egyenlőségre alapuló világot, a színpadon is vissza kellett tükrözni, pontosabban meg kellett alkotni ezt az új valóságot. Szükség volt az új történetekre, az új színdarabokra, amelyeknek középpontjában a munkások és a parasztok élete állt. Ebből lettek a ma már némileg megmosolyogtató termelési drámák. Hirtelen nagy lett az igény a dramaturgokra, hogy létrehozzák ezt az új kánont, ’51-ben pedig elindították a főiskolai szintű képzést is – tehát a dramaturg szakma tudományos alapjait egy erősen politikai kontextusban fektették le. Valójában nagyon keveset tudunk a saját szakmánk múltjáról! Meg kell ismerni, mi az a hagyomány, amibe belépünk, és utána lehet újragondolni.”

Arról szólva, mit jelent számára a siker, leszögezte: “Belülről a legfontosabb, hogy engem szenvedélyesen izgasson, amit csinálok. Ehhez képest az a siker, ha létre tudok hozni valamit, ami másokat is behúz ebbe a mániába. A díjak és meghívások ennek a visszaigazolásai.”

A teljes interjút a Prae.hu művészeti portálon olvashatja.