Tenki RékaZoltán ÁronThuróczy SzabolcsPataki Ági
  • facebook
  • instagram
  • 2024. október 14., hétfő
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    Kelemen Kristóf: „Engem az emberi sorsok érdekeltek, amelyek felőrlődnek ebben a narratívaháborúban”

    2022. október 27., csütörtök 16:08

    Özvegyek és gyerekek személyes drámáján keresztül idézi meg – dokumentumok és fikció határán, élőfilmes eszközökkel – Nagy Imre és társai újratemetését A nemzet özvegyében Kelemen Kristóf rendező. Az Örkény Színházban futó darab azért is időszerű, mert „56-ot a regnáló kormánypárt egészen másképp láttatja, mint ami valójában volt. A rendezőt a HVG kérdezte.

    A teljes interjú a HVG-ben olvasható.

    A Trafóban ment a Megfigyelők című darabja az 1960-as évek állambiztonsági besúgóiról. Ennek láttán kérte fel Mácsai Pál, hogy írjon egyet színháza, az Örkény színészeinek. Így született meg Nagy Imre és társai újratemetéséről A nemzet özvegye:
    „Többféle téma is felmerült, köztük az egyik Vásárhelyi Mária Valahogy megvagyunk – Snagovi emlékkönyv című könyve, amely Nagy Imre és körének, továbbá a családtagjaiknak 1956 utáni romániai fogságát, annak utóéletét dolgozta fel. Ez a téma érdekelt a leginkább, ebből indultam ki, és úgy éreztem, ezeknek az embereknek az élete olyan magyar mitológia, ami számos ponton találkozik a történelmünkkel. Majd amikor megnéztem az OSA Archívumban a Fekete Doboz felvételeit az egykor kivégzett mártírok exhumálásáról, megláttam bennük egy drámai történet lehetőségét.

    Megérintett az a méltóság, ahogyan az özvegyek több mint harminc év távlatából kezelték a helyzetet, amikor egykori szerelmeik földi maradványait a szemük láttára kiásták. Nem volt bennük önsajnálat, zokogás, koporsóra borulás, már mindenen túl voltak, megkeményítette őket a XX. század.

    Miközben feltárultak a múlt emlékei, azokat el kellett mesélniük és újraélniük a nyilvánosság előtt, ki kellett lépniük a politikai térbe a legszemélyesebb privát történeteikkel. Ennek a lélektana érdekelt” – fejtette ki Kelemen Kristóf.

    A férfiak írják a történelmet, a nők meg cipelik magukkal, emlékeznek, a háttérből a rivaldafénybe lépnek múzsaként, szeretőként. A kérdésre, miért a hátramaradt nőkre helyezte a hangsúlyt, a rendező elárulta:
    „A kivégzett mártírok a pártból indultak, kommunisták voltak, és sok esetben későbbi feleségükkel is ebben a körben találkoztak. Vagyis ezek a nők éppúgy részt vettek a pártmunkában, ugyanúgy megvolt bennük a lehetőség, hogy belefolyjanak a politikába. A kivégzések után nem csoda, hogy a legtöbben elzárkóztak mindettől, de volt, aki például a rendszerváltás után parlamenti képviselő lett. Bizonyos értelemben politikusnőkről akartam darabot írni, akik pontosan értik, mekkora politikai ereje van annak, hogy az újratemetés kapcsán hová állnak, kivel működnek együtt. Általában áldozatokként gondolunk az özvegyekre, a férjük emlékét hordozó szobrokra. Engem viszont az érdekelt, miképp kezdik megérezni, hogy tétje van annak, amit mondanak, ahogyan döntenek.”

    A felvetésre, miszerint a történelmi emlékezettel üzletelő, Csákányi Eszter groteszk bravúrjával megjelenített Történésznő karakterében nem nehéz felismerni Schmidt Máriát, úgy reagált:
    „Ebben az esetben sem kizárólag egyetlen valós, konkrét személyre gondoltunk, hanem egy olyan történész-ideológus archetípusra, aki kőkeményen érvényesíti az akaratát, aki nagyban játszik, és a saját hasznát, boldogulását szem előtt tartva történelmi narratívákat vés kőbe. 2010 óta a kormányoldal emlékéveken, kiadványokon és nyilatkozatokon keresztül elkezdte szisztematikusan újranarrálni a történelmet. Amúgy a kommunisták történetírói módszerei is eléggé hasonlóak voltak, hogy teljes egyeduralmuknak történelmi alapokat kreáljanak.

    Akkoriban úgy hivatkoztak az efféle manipulatív és szelektív gondolatmeneteikre, hogy az haladó hagyomány. Narratívák harca zajlik ma, és zajlott 1989-ben is, hogy 1956-ot ellenforradalomnak, népfelkelésnek vagy forradalomnak nevezzük. Engem az emberi sorsok érdekeltek, amelyek felőrlődnek ebben a narratívaháborúban.”

    Az ukrajnai háború 1956 megítélésében újabb fordulatot hozott. Orbán Viktor újabban úgy beszél, mintha „56-ban azért harcoltak volna a magyarok, hogy a szovjetektől kikényszerítsék a tűzszünetet, a béketárgyalást. Kelemen Kristóf nem találja meglepőnek a történelemhamisítással felérő pálfordulást: „A kormány az elmúlt években következetesen képviselte, hogy a történelem nem más, mint aznapi politikai célokhoz igazított mesék összessége” – nyilatkozta.

    A teljes interjú a HVG-ben olvasható.

    HVG 2022.10.27 – 50,51,52. oldal

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram