David Sax esszégyűjteményével bővül a POKETfriss sorozata: Az analóg bosszúja című kötet a Washington Post és a New York Times sikerlistáján is kiemelt helyen szerepelt, mostantól pedig Kele Nóra és Kele Olivér fordításában, Keleti Éva ajánlásával magyar nyelven is elérhető a könyvautomakból.
Sax könyvének kiadása azért is különleges, mert a mű alapgondolata teljes összhangban áll a POKET zsebkönyvek szellemiségével.
David Sax könyve a digitális és az analóg világ harcáról nagyon komoly nemzetközi hírverést csinált, főleg a techcégek alapítói és munkatársai körében. Többek között a New York Times TOP10 selection és a Washington Post No.1. Bestsellers listájára is feljutott.
Miközben a technikai fejlődés útján az ember élete egyre inkább összekötődik a digitális világgal, elkezdtünk újra beleszeretni azokba az analóg dolgokba, amelyeket a techguruk szükségtelennek nyilvánítottak. Az analóg fényképező, a bakelitlemezek, a noteszek és a papírírószerek újra menővé váltak. Elérkezett az Analóg Bosszúja.
Sax olyan vállalkozásokról ír, amelyek virtuális megoldások és appok helyett, valódi, kézzel fogható terméket árusítanak. Elmeséli, hogy még a technológiai forradalom meghatározói is, mint például a Google vagy a Facebook irodáiban is papírra vetik az új ötleteket. Sax könyve őszinte képet mutat az emberek vásárlási szokásairól és az azt megelőző gondolatmenetről. A pszichológia, megfigyelés és felettébb egyedi elbeszélés ötvözése tökéletesen bemutatja, a teljesen digitalizált élet negatív oldalát és meglepően realisztikus képet fest a digitalizált világon túli valós világról. A POKETfriss első kiadása.
„A sorozatban most egy olyan könyv jelent meg, amiről már hallottam, hogy Amerikában elég menő, de Amerikában sok minden elég menő, ami engem nem különösebben izgat vagy kifejezetten taszít, a szabad fegyverviseléstől kezdve a fizetős egészségügyön és a pocsék minőségű zoknikon át a baseballig. Ez viszont tényleg érdekesnek tűnik, a szerző azt állítja, hogy minél fejlettebbek a digitális eszközeink, annál inkább kellenek a könyvek, a társasjátékok, kinyomtatott fotók, bakelit lemezek és mindenféle kézzelfogható tárgyi dolgok” – számolt be az Index.hu.
Keleti Éva pedig úgy fogalmazott: „A pályámat az 50-es évek legelején kezdtem, és abban az időben tulajdonképpen csak analóg fotográfia volt, ami azt jelenti, hogy filmre dolgoztunk. Ez nem csak a gondolkodást vagy az esztétikánkat határozta meg, hanem azt is meghatározta, hogy hogyan állunk egy témához. Egy riportra kaptunk egy tekercsfilmet, amiből nyolc kockát kellett csinálni, és abban minden benne volt, amit ma digitális technikával 2-300 kockával lefotografáltok, és hát csak egy jó van benne. Én voltam a legnagyobb élharcosa annak, hogy nem kell a digitális fotográfia. Elismertem annak a szükségességét bizonyos esetekben, de mindig azt mondtam, ha igazán művészetet vagy igazán ki akarod magad fejezni, akkor tessék analógon gondolkozni. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy komponálni, a világítást megnézni, és főleg azt, hogy mit akarok mondani, mert ez a legfontosabb: úgy kézbe venni a gépet, hogy pontosan tudom azt, hogy mi kell a nézőnek, az olvasónak, hogy én ezt vissza tudjam adni. (…) És azt hiszem, a ti dolgotok az lenne, hogy ebből a digitális világból kicsit visszalépni az analóg világba, egy kicsit megtanulni azt, hogy mit jelent az, hogy analógul gondolkozni, hogy időt hagyni arra, hogy felkészüljünk egy eseményre, egy gondolatra, egy cselekedetre, legyen az bármi, család, jövő, pályaválasztás, barátság, szerelem, és nem fejjel belerohanni a váratlanba vagy a „nem tudom, hogy mi lesz”, hanem felkészülni egy-egy történésre.”
Forrás: POKET Facebook, Index.hu