Láposi Terka: „Kemény Henrik nem csupán játszotta, élte is Vitéz Lászlót”
2020. július 12., vasárnap 07:32
Ahogy arról beszámoltunk, a Korngut-Kemény Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Bábművészek Szövetsége és a Magyar Bábjátékosok Egyesülete 2014-ben közösen közösen kezdeményezte, hogy Vitéz László és a Vitéz László-játék hungarikum legyen.
Az alapítvány elnökével, Láposi Terkával beszélgetett a Spirituszonline arról, miért képes továbbélni és hogyan tud folyamatosan megújulni a tradíció.
A teljes interjút ITT OLVASHATJA.
Kemény Henrik már nincs velünk, de Vitéz László köztünk él, hiszen jó néhányan vannak, akik viszik tovább a hagyományt. A kérdésre, mivel hat ma is ez a figura, Láposi Terka elmondta: „A XX-XXI. században is átütő erővel bír Vitéz László, a figura vehemenciája, életbátorsága, amivel rendelkezik. Ez utóbbiba, mint egy népmesei archetípusba, beletartozik az, hogy miként ismerjük fel és győzzük le furfanggal az ellenséget, de az is, hogy ehhez hogyan kérünk segítséget. Vitéz László mer kérdezni, és ami ugyanennyire fontos: odafigyel a válaszra. Az az interaktivitás és bizalom, amit ez a figura a nézőnek felajánl, egyedülálló nem csupán a bábjátékban, hanem a mindennapokban is.”
Láposi Terka azt is hozzátette: „Az azonosulást segíti, hogy a gyerekek és a felnőttek is azt érzik: az ő nyelvükön szólal meg. (…) Az is lényeges, hogy bár van egy végső célja, mindig csak az előtte álló feladatra koncentrál. Vitéz László beleérzésre, kapcsolattartásra, a hétköznapokon felülemelkedésre, türelemre tanít például azzal, ahogy a számolással húzza az időt. Vitéz László mintázatokat ad az élethez, de ahány életkor, annyiféle értelmezése lehet ezeknek. A gyerek bármikor lehet Vitéz László, a felnőtt pedig szeret Vitéz László lenni”- fejtette ki Terka.
Arról is beszélt, milyen jelentősége lenne, ha Vitéz László figuráját és a Vitéz László-játékot hungarikummá nyilvánítanák:
„Kemény Henrik 81 évig nem csupán játszotta, zsenialitásával művészi tökélyre vitte, de ha a személyes sorsába belegondolunk, abba, hogy a XX. század kataklizmái hogyan érintették őt, azt mondhatjuk, élte is Vitéz Lászlót. De a hungarikummá nyilvánításban nem ennek van elsődleges fontossága. A bábművészet szempontjából ez az aprónak tűnő figura és a hozzá tartozó játékmód azért lényeges, mert kikristályosodottságában az egyik legtisztábban megfogalmazható figurája a magyar bábtörténetnek. Archetipikusságában hordozza a népi mesehős figuráját, és ahogy minden nemzetnek megvan a maga hőse, úgy Vitéz László a miénk. (…)”