Tarnóczi Jakab felkérésére Kemény Zsófi író, slammer végigkövette az Extázis próbafolyamatát és személyes élményeit, tapasztalatait napló formájában örökítette meg. Írása erre a linkre kattinva elérhető a Telexen.
10. 25.
Ez így nem jó.
Ez az első mondat, ami elhangzik Jakab (Tarnóczi) szájából. Az olvasó ülésrendjére gondol.
Hospitálni jöttem. Terápiának tervezem használni ezt az ölembe hullott nehéz és eddig pont így még sose tapasztalt megfigyelői pozíciót. Meg persze tanulásra.
Jakab beszél: 600 oldal volt, mostanra csak 134, de még szelídülni fog ez a monstrum. Domesztikálódik ez az ogre. Megkomolyodik ez a Godzilla. Kertvárosba költözik ez az óriás. Hihetővé válik ez a Hihetetlen Hulk.
Zsófival (Varga) januárban kezdtek el beszélgetni az Extázisról. Hogyan lehet egy előadás esemény? A cél a szimultaneitás megteremtése a színpadon. Párhuzamos jelenetek, folyamatos munkálkodás. A lakásból szórakozóhelyet nyitunk. Kamera segíti majd a fókuszt. Mi a felelőtlenségünk a felelősségben?
Mi. A. Baj.
A színészek hosszú imprói adták a szöveg alapját (amit aztán Zsófi és Jakab fejlesztettek drámává); sötét hangulatú házibulik. Tánc és beszélgetés lesz. A tánc egyenlő azzal, ahogy az ember tölti az idejét, éli az életét. Ezzel szívesebben nem értek egyet, ha így lenne, cseszhetném. Nincs történet, kis ívek és nagy ívek vannak. És ha ismerjük a KRESZ-t, elkerülhetjük a karambolt. A lényeg a loop. A zsákutca, a megakadás, a nagy beérések nem létezése.
Nem lesz függöny. Megnyitjuk a színpadot. A nézők teljesen szabadok: az első részben fent lehetnek, a másodikban nem lehetnek fent, a harmadikban megint fent lehetnek. (Szóval nem teljesen szabadok.)
Botond (Devich) jön a díszlet makettjével. Nyersfa díszlet lesz, és színes fények. Ilka (Giliga) a jelmezekkel. Budapest összes homárszínű használt ruhája a Katonában fog összpontosulni.
Kezdődik az olvasás. A mondatok nem kották, a lényeges nem legényes, vagy fordítva. Sok a pontpontpont és a nem tudom, de nem több, mint a valóságban. A színészek között oda-vissza pattog a hang. Ránézésre mindenki meg van illetődve, és keresi a viszonyát a szöveggel (aminek jó nagy része a sajátjuk). Egyelőre nem tudom, mit gondoljak, úgyhogy úgy döntöttem, nem gondolok semmit, aztán meglátjuk. A darab úgy feel good, hogy feel bad.