Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Jászai Mari-díjas és érdemes művész, Kerekes Éva színésznő egy olyan önismereti út állomásairól mesélt a Nők Lapjának, amelyek szakmai és magánéletében egyaránt meghatározók.
“A pályám legelején a Radnóti Miklós Színházban egy szégyenteljes bukással indultam. Kék Angyal, főszerep. Termékeny, vibráló próbák, amelyek a megmérettetés közeledtével áthangolódtak. Szűkült a tér, és azok a hangulatok, amiket próbáltam, illékonyságuk miatt elpárologtak. Maradt a bizonytalanság, a félelem és a szégyen. Ez a tapasztalat arra a felismerésre kényszerített, hogy csak akkor tudok maradandó tartalmat előbányászni, ha közel megyek, mélyen megértem és rögzítem a megfejtett helyzeteket” – fejtette ki a lapnak Kerekes Éva.
Azt is hozzátette: “Az előbb említett úton tudtam eljutni egy önálló, stabil, illúziómentes jelenléthez, amely nem függ külső körülményektől. Ebben a tapasztalatcsomagban megerősödve tudom átadni a nemrég bemutatott Emma című monodrámát az Örkény Stúdióban.”
Arról is mesélt, hogy a kezdetekkor Gera Zoli bácsi, a Nemzet Színésze adott neki egy könyvet, amely nagyon sokat segített: “M. Scott Peck A járatlan út című kötete a szeretet, a hagyományos értékek és a szellemi fejlődés új pszichológiája volt akkor, 1988-ban. Egy másik meghatározó olvasmánnyal néhány éve találkoztam, ez Sárvári Györgytől az Intuitív út – Az ugrás szabadsága, amely a mélyebb énünkhöz való visszatérésről szól. Mindkét könyv nagyon eltalált a maga idejében, úgy éreztem, hogy hozzám beszél, személyes ismerősöm a szerző. “
Kerekes Éva azt is elárulta, hogy nem hisz a véletlenekben:
“Bár a “nagy tervet” nem én alakítom, az én döntésem, hogy mit hozok létre az életemben, és mi az, amit hajlandó vagyok meglátni és megtanulni. Tevőlegesen mindent elkövetek egy helyzet kibontakozásáért, de egy adott ponton elengedem, irányba állítom, és hagyom, hogy létrejöjjön az, ami valóban kikívánkozik.”