Mindig is úgy tekintettem a szakmámra, mint egy játékra. A színészet számomra olyan, mint amikor egy pici gyerek játék közben annyira beleéli magát a pillanatba, hogy megszűnik számára a külvilág – mondja Kerekes Vica színésznő a Napunk.hu interjújában. Az ünnepnapok előtt készült vele beszélgetés.
A teljes interjú itt érhető el.
“Az ünnepek idején nem szoktam munkát vállalni, mert próbálom tiszteletben tartani, hogy ez az időszak a családról szól. Elutazom anyukámékhoz Fülekre, és ott együtt vagyunk a házban. Aztán vissza Budapestre, ahol még találkozom pár baráttal. Igyekszem nem túlzsúfolni programokkal ezt az időszakot. Húszéves korom óta, azaz huszonegy éve úton vagyok, és azt érzem, hogy elfáradtam. Állandóan hátizsákkal és hatalmas bőröndökkel megyek mindenhová, buszról vonatra, vonatról buszra, buszról repülőre, taxiból ki, taxiba be… Állandóan megyek, mindig máshol alszom, ebből a szempontból ez elég kimerítő” – mesélte Kerekes Vica.Évek óta tanít filmszínészetet a Lumiére Filmiskolában. Arról szólva, miért kezdte el, kifejtette: “Egyrészt zavart, hogy a filmszínészetet külön nem oktatják nálunk, pedig – bár az alapok megegyeznek – eléggé más, mint a színpadi verzió. Másrészt régóta izgat a tanítás, mindig bennem volt a vágy, hogy egyszer majd valamilyen formában kipróbálhassam. Én sem tanultam a filmszínészetet, nem tanította nekem senki, mindenre magamtól kellett rájönnöm, ezért különösen érdekelt, hogy tudnám-e tanítani. Egyszer egy teljesen más ügyben felhívott a Lumiére igazgatója, Salamon András, én meg már képben voltam, hogy filmszínészképzést szeretne indítani. A beszélgetés végén bedobtam, hogy „Én meg már azt hittem, azért hívsz, hogy tanítsak a filmszínészképzésen nálatok”, és képzeld el, ő erre rácsatlakozott. Hiszek abban, hogy az embernek ki kell mondania azt, ami a szívén van. Sokszor jó dolgok sülnek ki ebből. Már harmadik éve tanítok ott.”
A színésznő arról is beszélt, nem hisz abban, hogy a jó színészethez az kell, hogy az ember maga is mindent megéljen: “A diákoknak azt is tanítom, hogyan foglalkozzanak munka közben a mentális egészségükkel. Fontos, hogy odafigyelj magadra és gyógyítsd magad. (…) Mindig is úgy tekintettem a szakmámra, mint egy játékra. A színészet számomra olyan, mint amikor egy pici gyerek játék közben annyira beleéli magát a pillanatba, hogy megszűnik számára a külvilág.”
Kerekes Vica azt is elárulta, vágyna arra, hogy korábbi rendező munkatársakkal újra együtt dolgozzon: “Jó lenne többször beleszagolni, hogy milyen az, amikor már ismeritek egymást, és csak folytatjátok a közös munkát.”