Kerekes Viktória: „Nem szabadúszó akarok lenni, hanem szabad”
2020. július 23., csütörtök 06:18
Szerepek helyett találkozásokban, kalandokban méri a színészi pálya értelmét. Kerekes Viktóriát a Színház.net oldalán Szentgyörgyi Rita kérdezte.
A teljes interjút ITT olvashatja.
A koronavírus okozta vesztegzár alatt Horgas Péter díszlettervezővel közös vállalkozásba kezdtek, lakásokat, kerteket terveztek újra. A kérdésre, hogyan született a Dr. HorKer, Kerekes Viktória elmondta:” Egyik véletlen hozta a másikat. A Facebookon indult a „Színházban dolgozom, de máshoz is értek” csoport, Lengyel Anna nagyszerű kezdeményezése. Az egyik megkeresés egy készülő lakás nyílászáróinak és néhány antik bútornak a vintázsolásáról szólt. Tulajdonképpen díszletkivitelezőt kerestek, de mivel nem jelentkezett senki, írtam Péternek, hogy nem ismer-e valakit, aki elvállalná velem ezt a munkát. Kiderült, hogy ő szívesen megcsinálja velem. (…) Tudunk fúrni, faragni, festeni, kertet rendezni, ráadásul olyan embereket is behoztunk a HorKerbe, főleg a filmes szakmából, akiknek átmenetileg nem volt munkájuk” – számolt be a színésznő.
„Varázslat számomra a színház, de csak egy szelet a tortából” – mondta korábban. A kérdésre, megtapasztalta-e ennek a hozzáállásnak a kárát, azt felelte: “Karrierszempontból nézve biztosan a kárát láttam, mert nem ambíció van bennem, hanem kalandvágy.”
Diploma után rögtön a Katonába szerződött, majd két-három évente váltott társulatot, mire az Örkénybe „ért”, de egy ponton úgy döntött nem lesz társulati tag: “Magamhoz képest így is évekkel túlhúztam a szakítást. Megszűnt bennem valamiféle belső mozgékonyság. Például állandóan elcsavarogtam. Hol a Karinthy Színházban vendégszerepeltem, hol sorozatot forgattam, Gergye Krisztiánnal próbáltam, a Gólem Színházhoz adtam magam, vagy éppen gyerekeket szültem. (…) Mácsai Pál a legnagyobb szeretettel próbált marasztalni. (…) Természetesen mindenkitől azt hallottam, hogy nem vagyok normális, hova mehetnék egy olyan minőségű társulatból, mint az Örkény. De azt éreztem, hogy nem szabadúszó akarok lenni, hanem szabad.”
Kerekes Viktória arról is beszélt, egyelőre nem tudja, milyen munkák várnak rá a következő szezonbn, de nemrég egy nagy vállalkozásba kezdett, vett egy birtokot a Mátra tetején, ahol vendégfogadót szeretne kialakítani.
A Marton-ügy kapcsán az elsők között áll ki Sárosdi Lilla mellett, ugyanakkor elvállalta Marton utolsó, veszprémi Tartuffe-rendezésében Elmira szerepét: “Teljesen le tudtam választani magamban Marton előtörténetét. Mindannyiunk életében fantasztikus ajándék volt a két hónapos próbafolyamat. (…) Marton továbbemelt egy küszöbön, ahol elakadtam. Az utóbbi években azt éreztem, hogy játékkedvem van ugyan, de nincs igazán közlendőm, mondanivalóm. A közös munka Lukács Sándorral, Gáspár Sándorral, Szombathy Gyulával, Zsurzs Katival meg a fiatalokkal túllendített ezen.”
A Színművészeti sürgetett modellváltásáról szólva úgy nyilatkozott: “A Színművészeti vagy az Index ügye pontosan olyan, mint a koronavírus: nem kezelhetjük önmagában, mert minden mindennel összefügg, mint az ausztráliai bozóttüzek az amazonasi őserdők kiirtásával és a jégpáncél olvadásával.”