A járvány kirobbanása után ugyanis Kerekes Viktória színésznő olyan vállalkozásba kezdett kollégájával, Horgas Péter látványtervezővel, amelyben kertépítéssel és belsőépítészettel foglalkoznak. Ennek kapcsán kérdezte a Nők Lapja Kert és Virág.

A teljes interjú ITT érhető el.

A kérdésre, hogyan érlelődött meg benne a váltás gondolata, Kerekes Viktória elárulta: „Egy munka kapcsán találkoztunk újra, és ott kiderült, jól tudunk együtt dolgozni. Péternek volt az ötlete, hogy foglalkozzunk komolyan terekkel, kertekkel, belsőépítészettel. Így született a vállalkozásunk. A saját kertem már megvolt akkor a Mátra egyik legszebb falujában. A kertészkedéssel azonban sokkal régebbi a kapcsolatom, évtizedek óta tartó szerelem, ami egy konyhaablakkal kezdődött.”

Arról is beszélt, hogy költözésről költözésre tanul: „Az első lakásunkban, aminek már mérhető méretű ablaka volt, tényleg csak másfél méteren kezdtem. Megnéztem, mikor süt oda a nap, és ültettem kövirózsát, szereztem kétféle varjúhájat, muskátlit, a szomszéd nénitől meténget, ami egyébként egy talajtakaró növény. Ő mondta is, hogy az gyomnövény, Vikike, de nekem annyira tetszett a kék virága, hogy a harmadik emeleti konyhaablakomba azt is ültettem. Aztán a gang kövén is lettek növényeim, majd kitettem egy széket, és lassan mini dzsungel keletkezett. (…) Most sem kertes házban lakom, de a terasszerű gangon a szomszédaimmal közösen kertet kezdtünk építeni. Mert kertnek mindenhol kell lennie, boldogtalan lennék nélküle. Mert gyógyít engem. Bármit csinálok a kertben, azt soha nem élem meg munkaként” – árulta el a színésznő.

„Ahogy belépsz a kertedbe, azonnal rájössz, hogy az a nagyvárosi hajsza, amiben élünk, teljesen értelmetlen. A kertben olyan nincs, hogy nem várom meg, hogy kihajtson a mag, amit elültettem. Igaz? A kert alázatra, hűségre és szorgalomra tanít, ízlésre és ízlelésre” – tette hozzá

A felvetésre, miszerint nagyon távol kerültünk a természettől, úgy reagált:
„A nagyvárosi társasházakban tavaly tavasztól mostanáig az emberek megtapasztalhatták azt, hogy milyen iszonyú körülmények közé tudunk kényszerülni, ha a természet összeráncolja a homlokát. Muszáj észrevenni, akár a klímaválság, akár a járvány kapcsán, hogy az a nagyvárosi életforma, ahol kőbe zárva lakunk egymástól öt méterre, alig elviselhető. Teljesen újra kell gondolnunk azt, hogyan szeretnénk élni, kút kell, és kert, fákat kell ültetni. Nemcsak egy ország, egy város vezetése dönthet, hanem minden egyes ember is, kövez vagy ültet, kivág vagy telepít.”

A kérdésre, a színháznak hol a helye számára ebben a megváltozott életben, elárulta: „Izgalmas kérdés. Évekkel ezelőtt azért jöttem el az Örkény Színházból, mert már akkor azt éreztem, hogy irányváltásra van szükségem, és a társulati tagság szoros kötöttségében ez nem fog sikerülni. Az életemnek öröme és szerencséje, hogy a járvány előtt igen szép munkáim voltak. Most egy diplomafilmben kaptam egy gyönyörű szép főszerepet, ami váratlanul ért, és nagy örömmel várom. Színész voltam és vagyok, de attól leszek boldog és szabad színész, ha megválaszthatom, mit játszom el, és mit nem, mi a számomra vonzó feladat. Remélem, ez többé nem lesz egzisztenciális kérdés, hanem ajándékként élhetem meg, ha játszom! Az egész színházi struktúra át fog alakulni. Nem lesz könnyű, és abban is biztos vagyok, hogy a művészeknek több dologhoz kell majd érteniük” – szögezte le Kerekes Viktória.

A teljes interjú ITT érhető el.