A vígszínház már hónapok óta játssza Presser Gábor új musicalét, a Pinokkiót, ami az eredeti, Carlo Collodi által 1881-ben írt világhírű meseregényből készült. A darab rendezőjével, Keresztes Tamással beszélgetett a Kortárs Online.

„Az 1881-ben írt Carlo Collodi-regényt olvasva egy olyan történet tárult elém, amelyben mindenki kicsit a létezés peremén lógatja a lábát, ahol mindenki kiszolgáltatott és szegény, egy nagyon egyszerű környezetben. Szerettem volna, ha ez látszódik a színházi előadásban is. Tudniillik ez az a fajta játékosság, mint ami a gyerekek sajátja, ezek azok az elemek, amelyeket a gyerekek otthon maguk készítenek el, ezek azok a tárgyak, amelyek felidézik a régmúlt fotók emlékeit. Így vált a nélkülözésből fantázia és kreativitás. Én pedig megpróbáltam mindezt a lehető legegyszerűbben, de mégis kreatív módon kifejezni” – mesélte a díszletről szólva a rendező.

A főszerepet alakító Dino Benjaminról szólva Keresztes Tamás kifejtette: „Szerintem a Vígszínházban Dino Benjamin az autentikus Pinokkió, aki egyébként egy nagyon érzékeny és tehetséges színész, és a törékenysége szépen rímel Pinokkió kiszolgáltatottságára.”

Presser Gáborról szólva kifejtette: „Először találkoztunk egymással, és ez a talákozás számomra nagy jelentőséggel bírt. Gyerekkoromban LGT-rajongó voltam, Presser Gábor erősen meghatározza az önfeledt ízlésem kialakulását, példaképpé, ikonná vált számomra. Kisgyerekkoromban a Három Kívánság című műsorba is írtam, hogy szeretnék Presser Gáborral közösen elzongorázni egy dalt, amelyet én írtam. Bár nem kaptam rá lehetőséget, de ennyire vágytam a vele való találkozásra. Most pedig elmondhatom, hogy valóra vált egy álom. Ennek ellenére mindannyian, akik együtt dolgoztunk a Pinokkió című előadáson, egy fárasztó és hosszú próbafolyamatot éltünk át, amely nem volt mentes a nehézségektől sem. De igazából nem is tudom, készül-e előadás nehézségek nélkül. A legnehezebb a semmiből létrehozni valamit. Ráadásul egy most születő hanganyaggal és viszonylag könnyedén változtatható térrel, ami tulajdonképpen folyton arra csábított, hogy állandóan kreatívan változzon is. Összetett munka volt a teljes folyamat.”