Keresztes Tamás: „Jobban hasonlítunk, mint amennyire különbözünk”
2022. április 14., csütörtök 10:12
A világon először felnőtt bábelőadásként mutatták be Budapesten Mary Shelley kultikus és világhírű regényének adaptációját, a Frankensteint. A Nick Dear-féle feldolgozást, a Budapest Bábszínház felkérésére Keresztes Tamás rendezte. Ennek kapcsán kérdezte a Népszava.
Számtalan Frankenstein-adaptáció létezik. Arról szólva, miért épp a Nick Dear-változat mellett tette le voksát és miben tér el ez az eredeti műtől, Keresztes Tamás elmondta: „Megragadott ez az adaptáció, mert megtartotta e romantika korában íródott regénynek sajátos naivitását és történetszerűségét. Nagyon izgalmas volt benne az is, hogy amíg a regényben főleg a Frankenstein nevű tudós szemén keresztül látjuk a történteket, addig ebben az adaptációban a Kreatúra szemszögéből, ezáltal pedig sokkal dramatikusabbá válik a szöveg.”
Keresztes Tamás azt is elárulta, miért nem a rémtörténet irányába vitte az előadást: „Azt éreztem, hogy ez a történet nem a riogatásról szól. Természetesen az eltaszítottság borzalmát nem szándékoztunk kivenni, a borzongató világa megmaradt, de nagyon lényegesnek és fontosnak tartottam a mélyebb rétegeit a történetnek.”
A kisebbség, másság elfogadása, a szolidaritás is kulcsmotívum. A Kreatúrától rendre megrettennek, és félelmükben – esélyt sem adva arra, hogy megismerjék – elüldözik: „Amikor aztán a hasonlóan magányos Elisabethtel, Frankenstein menyasszonyával találkozik a Kreatúra, azért felfénylik annak a lehetősége is, hogy van út lélektől lélekig. Sosem értem, miért kell annyira vigyázzunk, különválasztanunk emberfajtáinkat. Jobban hasonlítunk, mint amennyire különbözünk. És hogyha nincsen szolidaritás és együttérzés, az előítéleteinket hagyjuk dominálni, akkor szörnyek termelődnek ki körülöttünk. És azt se feledjük, itt nemcsak megriadnak és óvatosak a másfélével, hanem bántalmazás áldozatává is válik ez a lény. (…)
Azt hiszem, hogy az emberi természet minden korban létrehozza, hogy valamiféle politikai hovatartozás mentén definiáljuk magunkat, és így valóban ez a réteg is benne van.
Ez a történet a fraktálokat juttatja eszembe, amik olyan komplex mintázatok, hogyha ráközelítek és elmélyedek benne, akkor szinte kozmikus távolságokban egy újabb mintázatot fogok felfedezni, és ha abba a mintázatba is belenagyítok, akkor további újabb és újabb mintázatok nyílnak tovább, amik ugyanolyan komplexek és káprázatosak. Tulajdonképpen a Frankenstein és teremtménye közötti kapcsolat értelmezhető úgy is, hogy egy isteni erő által életre hívott teremtményt látunk, de ha egy másik szintjére megyünk az értelmezésnek, akkor lehet egy apa-fiú kapcsolat, és lehet a hatalom és a társadalom viszonya, és aztán oda is ki lehet lyukadni, hogy az embernek saját magával való viszonya és találkozása. Ezt mind felkínálja ez az anyag. Egy mintázattal szolgál, egy motívummal, amelyet akár át lehet helyezni egy másik alapra, és minden esetben működő lesz.”
A Budapest Bábszínház bemutatója 2022. február 25-én volt; következő előadások: április 15- 16., május 17-18.
Forrás: Népszava