A Vörösmarty Színház Pelikán Fészkében mutatták be Kerkay Rita színművész második Ulickaja-rendezését. Az Odaadó hívetek, Surik után most az Unokám, Benjámin és a női sorsok kerültek terítékre. Ennek kapcsán kérdezte az alkotót a Pesti Műsor.

Ajánló a darab elé:

Eszter egy igazi jiddise máme, aki folyton dacol a világgal. Ezúttal konokul a fejébe veszi, hogy a család vérvonalának megőrzése érdekében kiházasítja 30 éves, imádott fiacskáját. A megfelelő származású feleséget a család egykori falujában reméli megtalálni. Mindenen és mindenkin átgázolva tör előre céljai megvalósításának érdekében. 

A világ szemében csupa szív, önfeláldozó anyatigris. A fia és a kiszemelt menyasszony szemében fullasztóan erőszakos, zsarnoki máme, egy hárpia anyós. Ki lehet-e kényszeríteni a szerelmi házasságot? Van-e beleszólása a ma emberének gyermeke választásába? Lehet-e tudatosan, racionális alapokon nyugvó dinasztiát alapítani? 

Mindez Ulickajára jellemző humorral és emberszeretettel. 

Kerkay Rita a produkcióról:

A kérdésre, ebben a műben mi fogta meg leginkább, Kerkay Rita elmondta: „A női sorsok, igen! És természetesen férfi sorsokat is ír Ulickaja a darabjában. Hiszen a szereplők szövegeiből egy egész élet bonyolultsága bomlik ki. A traumák ellenére a karaktereket áthatja valamiféle derű. Az emberi élet sérülékenységét és rendkívüliségét jeleníti meg Horesnyi Balázs díszlete, az óriás kartondoboz, amelyen a piktogramok figyelmeztetnek, hogy óvatosan kell vele bánni. A dobozból kibomló édenkert pedig a 70-es évek végi Moszkvában játszódó történet biblikus motívumaira utal. Hiszen Ulickaja szereplői amellett, hogy rokon vonásokat mutatnak Csehov karaktereivel, az ószövetségi Jákob-történet elemeit is hordozzák.”

Azt is hozzátette: „Olyan, mintha az Unokám. Benjámin az Odaadó hívetek. Surik pártörténete lenne. Mindkét szöveg egy felnövés-történet, ami az anyától való elszakadásról szól. Az Unokám. Benjámin az anya pszichózisra fókuszál, az Odaadó hívetek, Surik pedig a fiú történetét állítja fókuszba, aki miközben próbál leválni, különböző nőkben keresi az anyját. Szerintem jót tett ennek a próbafolyamatnak, hogy van egy közös előismeret, hiszen Ballér Biankával, Perczel Enikővel, Tusor Reginával, Varga Lilivel, Varga Máriával közösen dolgoztunk az Odaadó hívetek, Surikban. Izgalmas volt látni, hogy Lili, aki abban az anya karaktert játszotta, milyen finom eszközökkel kelti életre jelmeztervezőként Ulickaja karaktereit.”

„Ezt a próbafolyamatot úgy éltem meg ebben a viszontagságos kulturális helyzetben, mint amikor nyáron futunk ki a tópartra napnyugtakor, hogy még elérjük az utolsó napsugarat. Végig azt éreztem, hogy most jó, most kell minden pillanatot magamba szívni. Kreatív és érzékeny munkatársakkal dolgozom. Biztonságban vagyok” – fejtette ki az alkotó.

„Nem tanultam rendezni, tehát nem kötődöm hozzá és nem akarok megfeleni senkinek. Talán éppen ez érdekel benne. Nagyon jó benne lenni, teljesen leszív, másfajta odafigyelést igényel és óriási felelősség. Éppen ezáltal rengeteget tanultam és sokkal inkább megértem, hogy egy rendező mennyi mindenen megy keresztül. Színészként teljesen más nézőpontból láttam a dolgokat. Azóta sokkal nagyobb bennem az empátia és színészként is sokkal türelmesebb lettem” – fogalmazott a rendezés kapcsán egy korábbi interjúban Kerkay Rita.

A színészetről szólva pedig elmondta. „Érdekes, hogy a színészetben nem csak a sokféle karakter eljátszásának lehetőségét érzem fontosnak, hanem egyrészt azt a fajta mélységet, amely segít a szerepek által felismerni magunkban egyes tulajdonságokat, másrészt az esélyt arra, hogy kellő fantáziával miként lehet beleképzelni magunkat egyes szituációkba.” A Pepita Magazin interjúja itt érhető el.