A kabaré találkozása a pszichológiai alapú színjátszással – ez Keszég László összegzése legújabb rendezéséről. Vinnai András Vojáger című színművéből készített előadást a miskolci Játékszínben.

„Nem a nagy titokról szól, hanem a normális, stresszmentes élet egyszerű feltételeiről: ne hazudjunk, próbáljunk meg nem félni. Önmagunktól sem. Táplálkozzunk rendesen. Szeressük egymást. Ha nem ezt tesszük, összekuszálódhat az életünk. Az ilyen lélektani gubancokat dolgozza fel a Vojáger” – számolt be a rendező.

A kérdésre, szeret-e nevettető előadásokat készíteni, elárulta: „Szeretem az abszurdot és a groteszket. De mindenevő rendező vagyok: az operetten kívül már valamennyi műfajban dolgoztam. (…) Ma már mindenki azt vallja, hogy a minőség a fő. Mellékes, hogy az előadás milyen műfajban született. (…) Vannak olyan nagyon jó barátaim, kollégáim, akik soha nem csinálnának ilyet, nehogy tönkremenjen tőle az életművük. Ők konkrétan hülyének gondolnak engem. (….) „Elaprózod magad.” Számomra ez értelmetlen megközelítés. Mit fog csinálni az ember tíz-húsz év múlva, ha a saját szobra faragásával van elfoglalva? Én nem tudok a saját bőrömből kibújni. Például: készül a 2021/2022-es évad műsorterve, a Miskolci Nemzeti Színházban. Túl a sokadik egyeztetésen ránézek: fontos embereknek még nincs elég munkájuk. Miért Vinnai András jut az eszembe szerzőként? És miért nem Aiszkhülosz? Vagy Büchner. Egy pszichiáter kellene, hogy elmagyarázza. A hosszú táv – ez tényleg a legérdekesebb ebben a színházi rendezői szakmában, ha már ide sodort az élet. Hogy amit csinálunk, érdekfeszítő, izgalmas és mindig az újat magában rejtő legyen” – fejtette ki Keszeg László.

Arról is beszélt, nem tudja, hogy a kultúra helye most hol van. Engem csak visz a hit, hogy ez még fontos. Hogy a normális kommunikálás megmaradjon, annak még nagyon fontos intézménye a színház. A mindenkori színház. (…) A gondolattermelés most nagyon szunnyad. Ellustult a nép. Szereti, ha megmondják neki, merre menjen, mit csináljon. Innen nézve is érdekes a Vojáger, hiszen arról beszél: ne féljetek már! Próbáljatok kicsit felnőttebbek lenni! A félelem és a negatív helyzetek és jelenségek ugyanúgy hozzátartoznak az élethez, mint a pozitív és jó dolgok. Ne adjuk át a felelősségünknek ezt a részét másoknak. Remélem, ez érthetően hangzik.”

A teljes interjú az Észak-Magyarországban érhető el.

„Engem csak visz a hit, hogy ez még fontos”
Észak-Magyarország 2021.07.26 – 4. oldal