A legendás musicalt augusztusban, Béres Attila egyedi, jelent idéző rendezésében mutatják be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A főszereplőket, Ónodi Esztert, Czakó Juliannát, Janza Katát, Nagy Ervint és Lakatos Márkot a próbák előtt kérdezte a Nők Lapja a karakterük személyiségéről, korábbi megformálóiról és a darab középpontjában álló 15 perc hírnévről.
A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.
John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse világszerte ismert, de a Szabadtérin eddig be nem mutatott musicalje egészen egyedi koncepcióval érkezik a Dóm térre. A készülő előadás vezető alkotói már egytől egyig elkápráztatták a Szegedi Szabadtéri Nézőit az elmúlt évek során. Béres Attila rendező megfogalmazásában nemcsak az igazságszolgáltatás és a showbiznisz olvad egybe a színpadon, a rendezés beemeli legsajátabb hétköznapi valóságunkat, a paneldzsungelek érzelmileg is sivár miliőjét. Reflektál a darab központjában álló 15 perc hírnév problémakörének legmaibb vonzataira, univerzális mondanivalója mellett is sok izgalmas megoldással kikacsintva a “kis magyar valóságra”.
A musical főszereplőit Nádasi Eszter kérdezte a Nők Lapjában.
Ónodi Eszter Velma Kellyt játssza majd az előadásban, mely az elő musicalszerepe.
„Volt egy időszak a Katonában, amikor sokat beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne zenés darabokat előadni. Gyakran szóba került a legendás kaposvári Chicago előadás is, amelyben Básti Juli játszotta Velmát, Csákányi Eszter Roxie-t fantasztikusan. A színház profiljába viszont régen egyáltalán nem fértek bele a zenés darabok, ma már több van ezekből, de musical azóta sem ment nálunk. A mi egyik legendás előadásunkban, a Ledarálnak eltűntemben viszont imitálva előadtuk az All that jazzt. Annyira magával ragadott, hogy már akkor azt gondoltam, jó lenne igazából is elénekelni. Aztán most itt vagyok, a Chicagóban pont az enyém ez a szám. A szegedi előadás a jelenbe helyezi a húszas évekbeli történetet. Manapság ennél aktuálisabb nem is tudna lenni egy darab (…)” – fogalmazott Ónodi Eszter, akinek vetélytársát, Roxie Hartot Czakó Julianna alakítja a készülő produkcióban.
A színésznő karakteréről fogalmazva elárulta, meg kell találni benne az eredetiséget, a közös tulajdonságaikat, jobban ki kell bontani, hogy miért vágyik annyira a sikerre, hírnévre, csillogásra.
„Ha belegondolunk, ezek nagyon mai lételemek. Jellemző, hogy inkább a celebek az ismertek, nem azok, akik tényleg valamiféle értéket hoznak létre. Az, hogy a közösségi oldalakon mit mutat magáról az ember, és hogy ezzel szemben mi van vele a valóságban, mindennapos ellentétté vált.” Mindezek mögött szerinte nem csak az áll, hogy ma már a 15 perc hírnév megszerzésének sokkal több eszköze van, mint egykor – hanem az is, hogy az emberek érdeklődése is ilyen.
Hozzáfűzte: „A Chicago szerintem a musicalek egyik királynője. Nagyon jó az alapsztorija – filmen láttam először, a másik erős élményem Béres Attila miskolci rendezése.”
A Szegedi Szabadtéri Játékok Morton mamája, Janza Kata elmondta, hogy amikor először látta a Chicagót, még úgy nézte, mint egy lány, aki rácsodálkozik erre a világra.
„Később már olyan szemmel követtem a darabokat, hogy mit, hogyan csinálnék. A Chicagóra mindig azt mondtam, hogy a sok tánc miatt nem menne. A zenés színjátszás abszolút az én világom, de nem a nagy, táncos szerepeket szoktam alakítani, mert inkább drámai hősnő vagyok. A Chicagóból egyszer az Operett Angyalai formációval csináltunk meg két számot frakkban, cilinderben – elképesztően élveztem. Később az önálló nagykoncertemen is megismételtük, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy Morton mamát egyszer eljátszanám. Így kell nagyot álmodni”
Arról is szót ejtett, hogy Morton mama – nem hiába van benne a nevében, hogy mama – egy olyan ember, aki segít a reménytelenségben, nála mindig van megoldás, vigaszt nyújt, még ha a maga kemény módján is.
Nagy Ervin, aki Billy Flynn bőrébe bújik, a Nők Lapja interjújában szerepéről úgy fogalmazott: „Flynn az az ember, aki mások hírnevébe kapaszkodva próbálja fenntartani saját karrierjét. Hogy mit gondolok az ilyen percemberekről, az ilyenfajta karrierizmusról? Semmi jót. Távol áll tőlem a világuk, mert abban szocializálódtam, hogy mindennek hatalmas energiabefektetés árán van csak eredménye. Ugyanakkor rengeteg gyorsan meggazdagodó ember van a világban, akik mindig a széljárást figyelik, hogy még jobban járjanak. A gátlástalanság körbevesz minket, láttam már ilyen fékevesztett, morálisan hajlékony embereket. Nem sokáig vannak a közelemben, mert elmegyek mellőlük – ennyi pont elég belőlük ahhoz, hogy karaktert tudjak formálni.”
Nagy Ervin sok zenés produkcióban szerepelt már, és gyakran énekel a színpadon, de musicalben most először játszik.
A musicalben Lakatos Márk lesz a konferanszié. Azt meséli, amikor Béres Attila rendező felhívta azzal, hogy megrendezi a Chicagót, és gondolt valamire, majd elárulta az ötletét, majdnem kiesett a kezéből a telefon.
„Zseniális karakter, úgy is nézhetünk rá, mint ceremóniamesterre, műsorvezetőre, bohócra, gagmanre. Szeretem az ilyen kívülálló alakokat: már gimnazistaként, a Molière-darabokban is mindig a rezonőr szerepe fogott meg a legjobban. Az én személyiségem és karrierem is ilyen, mindig ott vagyok outsider, ahol éppen vagyok – de ez nekem nagyon tetszik.” – hangsúlyozta. Lakatos Márk úgy érzi, a Chicago pont arról szól, ami körül most a világ forog.
A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.
A strucctollakban, rabruhákban, panel-romantikában és vérpezsdítő ritmusokban bővelkedő előadás garantálja majd a Dóm téri évad nagyszabású befejezését augusztus 20-án. Aám előtte további 5 alkalommal harsan fel a dzsesszmuzsika – a Chicago népszerű szereplőgárdájának és kiváló zenekarának előadásában – a szegedi csillagok alatt.