2022 szeptemberében színházi pályázattal egészült ki a Mastercard Alkotótárs ösztöndíjprogram. Ennek célja, hogy szakmai mentorálás mellett, próbahelyszínnel támogassák a feltörekvő kortárs színházi előadók legígéretesebb projektjeit. A nyertesek négy hétig ingyenesen használhatják a Mastercard Alkotótér nevű színházi labort a Jurányi Házban. Molnár Anna és Orbán Borbála nyertesekkel beszélgettünk a készülő előadásuk, a Talált tárgyak osztálya kapcsán.

Miről szól a Talált tárgyak osztálya?

Molnár Anna: A Talált tárgyak osztálya c. színházi nevelési előadásunk az elengedés kérdéskörét járja körül elveszett tárgyak történetein keresztül. Ilyen elveszett tárgy Versike Erzsike (játssza: Tóvaj Ágnes), a szerelmes vers, a rímekben beszélő papír fecni; Csi (játssza: Hevesi László), a Kínai származású csetresz, aki egy műanyag, tömeggyártott termék és Szikra (játssza: Kazári András), az éneklő unikornis póni, aki újonnan érkezik az osztály lakói közé. Mindegyik tárgynak sajátságos elveszés története van. Az előadás során kiderül, hogy a tárgyak meggyőződésük ellenére valójában egy szeméttelepen élnek. Habók néni, az osztály vezetője (játssza: Orbán Borbála) ugyanis nem tudott megküzdeni azzal az ellentmondásossággal, hogy sok olyan tárgy kerül a szemét közé, amelyeknek még lehetne haszna a világban, így ő ezeknek a tárgyaknak kvázi illegális gyűjtögetőjévé vált az üzemben, így hozva létre a Talált tárgyak osztályát. A történeten keresztül a veszteség-elengedés konfliktusával foglalkozunk. Arról gondolkodunk, hogy a gyerekeknek milyen a viszonyuk a tárgyakhoz, vagyis ezt fordítottan kezeljük, hogy a tárgyainknak milyen a viszonyuk hozzánk: fontos-e megtalálniuk a régi gazdáikat, és velük élni tovább, vagy jó-e, ha újrahasznosulnak, megváltoznak és mások lesznek. 

Hogy jött a színházi nevelési előadás, mint műfaj és mi a célcsoport?

Orbán Borbála: A gyerekek körében is megjelenik a klímaszorongás, erre felnőttként szeretnénk reagálni valamilyen módon. A színházi nevelés műfajában kezdtünk el gondolkodni, mert érdekel minket ez a módszer, némi tapasztalatunk is van benne, különböző szerepkörökben már mindannyiunknak volt része hasonló munkafolyamatban. Szerintem nagyon izgalmas gyerekekkel foglalkozni egy történeten keresztül úgy, hogy beavatódnak. Egy éve foglalkozunk ezzel a projekttel, és ahogy elkezdett alakulni a történet, hogy milyen kérdéseken szeretnénk a gyerekekkel együtt gondolkozni, körvonalazódott, hogy az 1-2-3. osztályosok a célközönség.

Kikkel dolgoztok együtt?

Orbán Borbála: A mag az FAQ Társulat: Molnár Anna, Tóvaj Ágnes és én. Kazári András, Hevesi László színészként csatlakozott hozzánk. Boznánszky Anna a Káva Kulturális Műhelytől színházi nevelési szakemberként támogatja a munkafolyamatot. A felkészülés fázisában Szemerédy Zsófia is a segítségünkre volt, aki fenntarthatósággal, környezettudatossággal foglalkozik. Vele is azon gondolkodtunk, hogy hogyan szűkítsük le a klímaszorongás témáját. Végül a tárgyi világra, a szeméthez való kapcsolódásunkra fókuszálunk az előadásban.

Hogyan zajlik a munkafolyamat?

Orbán Borbála: Én színészként, zenei felelősként és projekt vezetőként veszek részt a produkcióban. Azt keresgéljük a zenei próbákon, hogyan lehet szemétből zenélni. Molnár Anna a látványtervezés mellett a szövegkönyvet írta, hiszen az ő alapötlete volt a Talált tárgyak osztálya, és nem utolsó sorban rendezi is az előadást.

Molnár Anna: Az előkészítési fázisban sokat beszélgettünk arról, mi az, amit fel tudunk dolgozni a gyerekekkel ebből a tág témából, amivel a gyerekek legjobban bevonhatók, amivel meg tudjuk őket lepni és amihez kapcsolódni tudnak. Illetve az is dilemma volt, hogyan csináljunk úgy előadást a klímaszorongásról, hogy ne azt növeljük tovább, hanem azt keressük, mi mit tehetünk azért, hogy egy kicsit jobb, élhetőbb világban éljünk. Erre nagyon jó a színházi nevelés, mert dilemmahelyzeteket állít fel, amik kritikus gondolkodásra nevelnek, és ez szükséges ahhoz, hogy jobban működjön ez a rendszer. A színészekkel a próbafolyamat úgy indult, hogy az első alkalomra hoztunk egy szövegkönyv-vázlatot, és a munka során az ő improvizációikat is beépítjük a szövegbe. Alapvetően az FAQ Társulatban közösségi munkafolyamatban hiszünk, nem feltétlenül annyira leosztottak a szerepek. A vizualitás szempontjából is lényeges pont, hogy ha már környezettudatosságról gondolkodunk, akkor az a célunk, hogy ne szemétgyárat csináljunk a látvány megalkotása során, ne vásároljunk újonnan ruhákat, tárgyakat, mindent megpróbálunk régi, használt vagy újrahasznosítható anyagból és környezettudatos technikával megvalósítani. Más munkáimnál is próbálom ezt szem előtt tartani, de most akkurátusan figyelek rá. 

Hogyan segíti a Mastercard Alkotótárs pályázat a munkátokat?

Molnár Anna: Akklimatizálódtunk ahhoz a helyzethez, hogy lakásokban szövegezünk, nappalikban jelenetezgetünk, akinél éppen, ameddig éppen lehet, de ez bizonyos munkafázisoknál már nem működik tovább. Ezért is óriási segítség ez a próbatér. Zenei próbákat például nem tudnánk lakásokban tartani. 

Orbán Borbála: Ebben a bizonytalan támogatási rendszerben ez az egyetlen dolog, ami jelenleg segíti a munkánkat, enélkül könnyebben feladtuk volna. A Mastercard Alkotótárs pályázat valós támogatást nyújt, motivál minket a lehetőség. 

Az interjút készítette: Bordás Katinka / Jurányi Inkubátorház