Első alkalommal láthatja a nagyközönség a Közép-Európa Táncszínház – Mészáros Máté Ketten 2.0 című előadását a Trafóban. A nagysikerű produkció még 2019-ben került színpadra, amikor is zajos sikert aratott közönség és kritikus körökben egyaránt. A darab alkotója, Mészáros Máté saját sikerdarabját gondolta újra és mutatja be most, 2022-ben a közönségnek, hiszen nem is lehetne aktuálisabb az előadás örökérvényű mondanivalója.  

A Ketten 2.0 sajátos vizsgálódó vízió, amelyben a párkapcsolatokat, a humanitás aktuális kérdéseit elemzi. Mészáros egy, a valóságtól elemelt, redukált tájba helyezi a koreográfiáját, hogy mikroszkopikus vizsgálat alá vegye az általa megjelenített viszonyokat. A táncosok személytelen, mondhatni semleges lények, a koreográfus szándéka egy olyan absztrakt világ létrehozása, amely steril, optimális vizsgálati környezetet biztosít nézőnek és előadónak egyaránt.

A hátteréül szolgáló kietlen tájképet egyfelől a koreográfus által komponált absztrakt, színtelen világítás, másfelől az idősíkokat és tónusokat egymásra halmozó zene áradása formálja. Ebben a holdszerű fehér tájban az emberi együttlét duettek, ölelések formai sokoldalúságával, megsokszorozódásával jelenik meg. Az együttlét lehetséges variációinak megannyi sora a kapcsolatok elemzéséhez nyújt szabad kezet. A darab legfőbb mondandója, hogy embernek lenni csak a kapcsolatokkal, az együttlét minőségi megélésével lehet.

Minden absztrakció ellenére a koreográfia a humanitás jelenét keresi az egyéniséget eltüntető világunkban. Mit jelent ma emberinek lenni? Mi a természetes? Gondolkodunk-e az együttlét valódi jelentésén akkor, amikor életünk egy jelentős részét egy kibertérben éljük meg? Látszólag együtt vagyunk másokkal, de mégis egyedül. Mit jelent számunkra az emberi kapcsolat, és a kapcsolatban rejlő érzelmek? Ha mindezeken elgondolkodunk, eljutunk ahhoz a harmóniához, amit a koreográfus, ha nem is megoldásként szeretne láttatni, de a koreográfijában látható folyamat tetőpontjául nevez meg.

A Ketten első verziója a Covid előtt került bemutatásra a Nemzeti Táncszínházban. A mostani verzió a Covid utáni érzésekhez közelít, és szeretné azt az új érzékenységet megtestesíteni, amit Mészáros Máté most aktuálisnak érez.

„Nem is akartam külföldön élő magyar koreográfus lenni, mert a globalitás és a történelmiség egyaránt hozzám tartozik. Jelenleg itthoni bázisról dolgozom sokat külföldön (…), emellett rezidenciákra utazom, és tanítok.” (Mészáros Máté)

Mészáros Mátéelőször a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Kortárs Balett szólistája lett. Később olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal vagy Myriam Naisy, hat éven át pedig a Wim Vandekeybus vezette Ultima Vez társulat tagja, asszisztense, társalkotója volt. Koreográfusként és oktatóként Olaszországban, Norvégiában, Spanyolországban, Portugáliában, Kanadában és Ausztráliában dolgozott. A darabhoz Mádi László, a KET művészeti munkatársa, táncos-koreográfusa szerezte a zenét.

Alkotók:

Előadók: Barna Krisztián,  Bozsányi Liliána, Dabóczi Dávid, Gyevnár Réka, Joó Renáta, Ungi Krisztián

Zene: madla

Díszlet, jelmez: Mészáros Máté

Koreográfus: Mészáros Máté