Fodor Orsolya frissen diplomázott bábrendező állítja színpadra a Grimm-testvérek kevésbé ismert történetét a kecskeméti Ciróka Bábszínházban, amely az utolsó előadás lesz a 2022/23-as évadban. Az Egyszem, Kétszem, Háromszem- gyerekelőadás a kirekesztettségről, csúfolódásról és egy új élet kezdetéről szól.

A rendezés felkérésekor, néhány szempont lefektetése mellett szabad kezet kaptál, hogy melyik történetet választod. Volt olyan témakör, mese, amit régóta hordozol és szeretted volna megrendezni?

A felkéréskor a Ciróka Bábszínház igazgatója, Kiszely Ágnes és a művészeti vezető KuthyÁgnes annyit kértek tőlem, hogy klasszikus mesével érkezzem kisiskolás korosztály számára, de a választásban szabad kezet kaptam. Így a Grimm testvéreknél kötöttem ki. 

Az Egyszem, Kétszem, Háromszem történetével több formában is találkoztam korábban. Bábos körökben Gimesi Dóra adaptációja, a Szemenszedett mese ismert, ami minket is inspirált saját adaptációnkhoz. Az Egyszem, Kétszem, Háromszem (a Grimm mese eredeti címe, a szerk.) meséhez személyes szál is fűz, hiszen olyan családban nőttem fel, ahol hárman vagyunk testvérek, én vagyok a középső. Azt éreztem, hogy ha csak abból indulok ki, hogy milyen három testvér dinamikája, sok saját élményanyaggal is rendelkezem.

Ez a Grimm mese, annyiban tér el egy Hamupipőke történettől, hogy itt édestestvérekről van szó, egyébként hasonló a dramaturgiával bírnak, valamint a kiközösítéssel és az önelfogadással foglalkoznak. Mindkettőben vannak segítő karakterek és a főszereplőt próbatétellel megmentő királyfi. A mi esetünkben a segítő állat egy bűvös Kecske. Kétszemű az ő személyében találja meg a barátságot.

Az tetszett meg az általam választott történetben, hogy nagyon abszurd a felvetése: valakit a szeme száma és párossága teszi különbözővé a többiektől, ez az, ami miatt kirekesztődik. Mindez egy mikroközösségben, három testvér kapcsolatában tematizálódik, egy olyan világban, ahol pont azt tekintik „másnak”, mint amit a valós világban „normálisnak” tekintünk. A szemek számával való ilyesfajta játék nagyon megfogott.

Eddig ezt a történetet kétszer, a Szemenszedett mese szövegkönyve alapján vitték színpadra. Milyen elképzeléssel kezdted meg a tervezést és a szövegkönyv kialakítását? Mennyiben befolyásoltak a korábbi rendezések?

Én szerettem volna úgy visszanyúlni a Grimm történethez, hogy a mesevilágot a szemek motívumára építsük több szinten is. A dolgok mögé látás, vizualitás, nyelvi játékok és formavilág szintjén is. A nővérek különböző szemmaszkokat viselnek, ettől részben maszkos játéknak tekinthető. Emellett szerepel egyetlen bunraku báb is (ha bábbal dolgozom, akkor szeretem, ha van benne legalább egy karakter, vagy olyan motívum, ami indokolja, hogy az mindenképpen báb legyen, ne csak a meseiség miatt alkalmazzam ezt a technikát). Ő Kétszemű segítő állata, akit Tonton úrnak nevez el.

Bár nincs kiemelve az, hogy a főszereplő Kétszemű a középső, mégis adja magát a cìmből: Egyszem, Kétszem, Háromszem…. Kicsit ezzel megbolygatjuk a legkisebb királyfi, legkisebb királylány archetípust. A karaktereket úgy alkottuk meg, hogy Egyszemű a legkisebbnek, Háromszemű a rangidősnek érződjön.

Milyen fókuszpontokat találtál a történetben?

Mielőtt ide jöttem, pont a kisiskolás korban elszenvedett csúfolódás témakörével foglalkozó előadásban dolgoztam. Ez a mostani történet még mélyebben belemegy ebbe a témába, hiszen a legszűkebb közösségben a családban is megjelennek hasonló konfliktusok.

Bízom benne, hogy a gyerekek számára tükröt tart az előadás azokra a helyzetekre, amikor esetleg ők viselkednének bántóan egy szituációban. Háromszemű és Egyszemű karakterét pont emiatt egy picit túlzó irányba viszem.  Háromszemű csúfolódó és életkora alapján feljogosítva érzi magát a hatalmaskodásra. A legkisebb pedig azért utánozza nővérét, mert menőnek érzi úgy viselkedni, mint az erős idősebbek. A két testvér karakterben fontos volt, hogy lehessen rajtuk szórakozni. Nem utálatosra vesszük ezeket a szélsőségesen ábrázolt testvéreket, hanem karikírozzuk őket, teli vannak energiával amellett, hogy bohókásak is. 

Mindig lesz abban egy izgalmas játék, hogy három ember közül kik vannak jóban. Ezek különféle konfliktushelyzeteket tudnak generálni.  Mi azokra a helyzetekre akartunk ráerősíteni, ahol például megjelenik egy gesztus, amikor féltékenyek vagyunk az egyik hozzátartozónk szeretetére. Például azt látjuk, hogy az anyukánk jobban szereti a másikat, és ez ok lehet arra, hogy megsértődjünk. Pedig az is állhat e mögött, hogy a testvérünk azért kapott több figyelmet, mert szüksége volt rá. 

A színészi játékon kívül mi az, ami ezen jellemvonások megjelenítését elősegítik? 

Ezért választottuk a szemmaszkos motívumokat, mert nem szerettem arcjátékkal játszani. Ezzel a megoldással sokkal több mindent lehet túlozni, vagyis lehetőséget ad a csúfolás és a kirekesztés problémáját felnagyítva eljátszani, valamint belevinni a játékba a szemek számát.

Kétszemű, aki más, mint testvérei kétszemű maszkot visel. Mit jelent számára a maszk, hogyan viszonyul hozzá és milyen jelentéssel bír ez a kapcsolat?

Kétszemű legkevésbé azonosul a maszkjával. Ezt úgy értem, hogy ő az, aki a legtermészetesebben mozog a maszk ellenére is. Ez azért furcsa, mert olyan, mintha azt kérnék számon rajta a többiek, hogy nem elég formalista, neki nincs elég tartása, túl civil ehhez a világhoz. És abban jön ki jól az ő személyisége, hogy van benne egy odaadás, teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket rábíznak. Elbírja azokat a feladatokat, amelyeket el kell végeznie, viszont az igazságáért elkezd kiállni, és ennek az útját követjük végig az előadás során. Az, hogy az ő személyisége milyen, azt abból tudhatjuk meg, ahogy barátjával a bűvös kecskével bánik. Tonton kecske az elveszített anyai és testvéri szeretet hiányát pótolja.

Kétszemű személyiségfejlődési ívében megismerhetünk egy humoros lányt, akinek igénye van a játékra, a pihenésre és az önelfogadásra. Közben az is kiderül, hogy nem mártír típus. Nem volt cél, hogy olyan karakterré tegyük, aki hasonlít egy anderseni figurára. Attól még hogy elszenvedő, nézőként is tudhatjuk, hogy egy ponton majd feláll és kiáll magért, mert képes rá!

Nagyon nagy hangsúlyt kap a zene az előadásban, több dalt is hallhatunk. Mennyiben számítottál a színészek énekhangjára, mire készültél?

Hellával már dolgoztam az egyetemen. Lear királyt csináltam, amiben ő volt a bohóc és ott énekelt, tehát ismertem az énekhangját. Emőkét és Júliát hallottam énekelni a Barguzinban(Barguzin-lehullt csillag fénye felnőtt előadás, rendező: Fábián Péter, a szerk.). Ritáról is tudtam, hogy szép hangja van.  Toma (Frank Tamás zeneszerző, a szerk.) Ezek alapján épített az énekhangok használatára. Már több alkalommal tapasztaltam, amikor színészekkel dolgoztam, hogy amit képzelek, ahhoz képest jobb hangi adottságokkal rendelkeznek. Nagyon pozitív csalódás az, hogy mennyire lehet építeni a zenére. És nagyon építünk is rá. 

Többször hangsúlyoztad már, hogy számodra az élő szereplős játék és a bábtechnika megjelenése között nincs határ, oda-vissza átjárható rendszernek látod őket. Ebben az előadásban is így gondolkoztál? Egyértelmű volt, hogy melyik karakter fog bábtechnikával megjelenni? Miért választottad a bunrakut? 

Abban, hogy bunkraku technika legyen, szerepet játszott, hogy van egy előadásom a Kacsa, Halál, Tulipán, és ott hasonló méretű bábbal dolgoztunk, élőszereplő mellett. Itt is egyetlen báb van, rajta kívül mindenki más élő szereplő a darabban. A dilemma az volt, hogy hány mozgatója legyen a kecskének. Végül úgy döntöttünk, hogy egyetlen mozgatója legyen. Ez abból a szempontból jó, hogy egy személyhez tudom kötni a karaktert. Tonton a kecske nagyon ruganyos testű, ki tud lapulni, mint egy szőnyeg, vagy egy asztalterítő, hiszen ételt tud varázsolni. Ezzel az volt a célom, hogy érezzék a gyerekek, hogy a bűvös kecskének ez természetes. És végül, de nem utolsósorban azért is ezt a bábtechnikát választottam, mert a kecske nem marad végig a színdarabban, hiszen a testvérek bosszút állnak rajta. Ennél a szomorú pontnál fontos volt azt láttatni, hogy bizonyos ponton túl nem lehet neki ártani. Ezt a könnyedséget pedig így tudtuk a színpadon megvalósítani. 

Hogyan választottad ki az alkotókat? 

Nagyon hamar eldöntöttem azt, hogy két tervezővel szeretnék dolgozni. Miráról (Somogyi- Lengyel Mira a szerk.) tudtam, hogy ő itt volt gyakorlaton a Cirókában. Szeretem azt, amikor fiatal tervezőknek lehetőségük nyílik kőszínházi közegben dolgozni. Ismerte a műhelyt, az itt dolgozókat és ez nekem fontos szempont volt. Ráadásul tudtam róla, hogy szereti a jelmezt és a maszkokat is. Ákosról (Mátravölgyi Ákos, a szerk.) tudtam, hogy szívesen dolgozik a díszleten és a bábokon, ráadásul Cirókás múltja van. Jó lehetőségnek tartottam, hogy először együtt dolgozzunk, mert rendkívül izgalmas és profi alkotónak tartom. Az összhang hamar megvolt. Szoros kommunikációt kértem tőlük, és szabad kezet adtam nekik. 

Tomának (Frank Tamás, a szerk.) hangulatokat küldtem, érzéseket mondtam. Már többször dolgoztunk együtt és elég hamar rá szokott találni azokra a hangulatokra, amire én is gondolok. Nagyon lelkes alkotó, aki a zeneszerzésen kívül magáénak érzi a korrepetitor szerepet is: hogy a színészekkel beénekeljen, gyakoroljon, kitisztázza a hangokat. Rendkívül jó pedagógusnak tartom. 

Borival nem először dolgozunk együtt, de most először adaptálunk is együtt, valamint végig követte dramaturgként a próbafolyamatot. A szöveg folyamatosan fejlődött a próbák során, a színészek, alkotótársak ötleteivel kiegészülve.

Barna Lillával, aki az előadás mozgásnyelvét alakította ki szintén több ízben dolgoztam már együtt, fontos alkotótársam, aki Borival együtt szinte végig jelen volt koreográfusként a folyamatban.

A díszlet egyszerű, átlátható, mégis kifejező. 

Minimálnak látszódhat elsőre a díszlet. De ha jobban megfigyeljük, hogy ezt a szürke linót hogyan lehet megvilágítani, akkor máris másképp látjuk majd. Ha fénydramaturgiáját nézzük az előadásnak, nagyon jól lehet játszani a színekkel, amelyek egyből helyszíneket teremtenek nekünk. Van egy emelhető, spirál fénycső, ami kiegészíti a lámpás megvilágítást.

Így tudjuk érzékeltetni például a varázslatot is. Három székünk van a darabban, amelyet mindenféle formációban tudunk pakolni. Ezek ugyanúgy térképzőek a fény mellett. A zenei hangulatadással kiegészítve azok a nézők is felismerik és izgalmasnak tartják majd a látványt, akik részletgazdagon kidolgozott díszlethez szoktak. Célom, hogy megképződjenek a képzeletben azok a képek, amelyeket más például animációval oldana meg, vagy térelemekkel. A karaktereken és a történeten lesz a fókusz, így a színek és a zene jól fogja jelölni, hogy éppen hol vagyunk. Éppen annyira minimál ez a díszlet, hogy a színészi játéknak és a hangnak teret engedjen. 

Először rendeztél Kecskeméten. Hogyan élted meg a próbafolyamatot?

Nekem ez a második kőszínházi rendezésem. Az, hogy pályakezdő vagyok, az olyannyira igaz, hogy ez az első olyan kőszínházi rendezésem, ami már a diplomám utáni munkám. Párhuzamosan a próbafolyamattal a Freeszfe Színház és Performansz képzésében vagyok, picit emiatt néha ingázok, de nagyon jól haladunk a munkával. És ezt annak is köszönhetem, hogy egy profi csapat van mellettem. A társulatnak finom humora van és emiatt jó hangulatúak a próbák, értik a rendszerét, folyamatosan hangolódunk egymásra.  Szeretek úgy dolgozni, hogy a szöveget nem tekintem véglegesnek, amellyel az olvasópróbára jövök. Így a próbára hozhatnak olyan ajánlatokat, amellyel tudjuk a szöveget fejleszteni.

Szeretem, amikor egy csapat nyitott arra, hogy ne egy minden ízében lefixált rendszert kapnak, amit csak be kell tanulni, hanem legyen lehetőségük megkérdőjelezni azt, ami benne van és hozzászólhassanak, beletehessék magukat. Ebben itt nagyon partnerek az emberek. Kreatív csapatnak tartom a Ciróka társulatát.  

Bemutató: 2023. 02. 11. 17 óra

Következő előadás: 2023. 02. 19. 10.30

Jegyvásárlás: www.ciroka.hu