Kié a Magyar Táncművészeti Egyetem? – teszi fel a kérdést Bolvári-Takács az egyetem rektora, majd válaszol is: a hallgatóké, a szülőké, a pedagógusoké és az államé. Dolgozatában az alapítványi működés tartalmi, jogi, szervezeti, gazdálkodási vonatkozásaival összefüggésben foglalja össze gondolatait a Színigazdaság oldalán.

 Részlet a tanulmányból

A finanszírozási paradigmaA táncművészképzés klasszikus piaci értelemben (kereslet-kínálat) nem termelő ágazat. A Baumol–Bowen-modell (1965) bizonyította, hogy az előadóművészet (színház-, zene- és táncművészet) objektíve képtelen az önfenntartásra, mert az ágazat termelékenysége GDP-viszonylatban mindig a nemzetgazdasági átlag alatt marad, miközben a költségek (különösen a döntő részt kitevő bérköltségek) az átlaghoz igazodnak. Az extenzív fejlődés általában véve korlátos, mert a rendelkezésre álló tehetségek száma is az. A támogatásszerzési affinitás erősen függ az ágazatot meghatározó művészek személyétől, szoros kapcsolatban a nemzetközi közmegegyezésen alapuló kulturális értékteremtő képességgel és a közönségsikerrel.

Az állami szerepvállalás pótolhatatlansága

Az állami szerepvállalás minden szempontból meghatározó (jogszabályi keretek, oktatási elvárások, képzési követelmények és szintek meghatározása, nemzeti kultúra művelése iránti felelősség, munkaerőpiaci befolyás) állami jelenlét miatt az MTE további működtetésében az állami szerepvállalás megkerülhetetlen. Az állam eszköztár maximális kihasználása szükséges. Ilyen értelemben a modellváltás nem az állami működtetés alternatívája, hanem annak hatékonyabb megvalósítási eszköze. Az állam végső fenntartói felelőssége modellsemleges.

A nemzetközi mérce érvényesülése

Az MTE képzési struktúrája, életkori palettája és tartalmi sokszínűsége a világon egyedülálló, hét évtizedes sikertörténettel igazolt intézményi modell. Az előadóművészet tartalmának nemzeti dimenziója (kulturális önazonosságtudat-építés) nem lehet vita tárgya. Módszertani, formanyelvi és stiláris kérdésekben a mércét az egyetemes nemzetközi követelményszint jelenti, amelynek számos technikai eleme objektív összehasonlíthatóságon alapul. Ezt figyelmen kívül hagyni szintén nem lehet.

A pedagógusképzés társadalmi szerepe

AZ MTE tánctanár képzése, illetve az ezt megalapozó táncos és próbavezető szak országos viszonylatban egyedülálló társadalmi szerepet tölt be a gyermekek nevelésében, fejlesztésében, mentálhigiénés jólléti állapotának előmozdításában. Az alap- és középfokú művészeti iskolák tantestületeiben meghatározóak a nálunk végzett táncpedagógusok; ez semmilyen más egyetem tanárképzéséről nem mondható el. A modellváltás során ennek fenntartására, további erősítésére ügyelni kell.

A konszenzusos jövőkép kialakításának elve

A modellváltás során érvényesítendő legfontosabb szempontok mind a jelenlegi fenntartó, mind az egyetem polgárai részéről: felelősség az intézménnyel szemben a modellváltásban rejlő lehetőségek felismerésére és kihasználására, őszinteség magunkkal szemben a modellváltás kapcsán felmerülő esetleges szervezeti és működési veszélyek kimondására. Közös állami és társadalmi felelősség olyan köznevelési és felsőoktatási mikrokörnyezetet teremteni, illetve hosszú távon fenntartani, amelyben a szülők, gyermekek és hallgatók továbbra is szívesen választják ezt az iskolát.

A teljes tanumány letölthető innen: Bolváry-Takács_dogozata.pdf

Köszönet a Színigazdaságnak!