gate_Bannergate_Banner
Göttinger PálHerczog NoémiMoldova GyörgyPatkós Mártonpeller anna
  • facebook
  • instagram
  • 2022. június 27., hétfő

    “Kihívás frissnek maradni” – Villáminterjú Ignjatovic Krisztina jelmeztervezővel

    2022. január 21., péntek 06:00

    Igyekeztem minimális változásokkal megteremteni a maximális hatást.” – Az e heti Jurányi Latte interjú a Jurányiban legközelebb január 29-én látható Hajtűkanyar Autósiskola (rendező: Schwechtje Mihály) jelmeztervezőjével, Ignjatovic Krisztinával készült. Bordás Katinka az előadás jelmez-koncepciójáról és a szakmájáról kérdezte őt.

    Ignjatovic Krisztina, fotó: Bakos Anita

    Azt olvastam az interneten, hogy Belgrádban születtél. Mesélnél a származásodról?

    Igen, Belgrádban születtem, édesanyám vajdasági magyar, édesapám szerb. Kétnyelvű vagyok. 1988-ban kiköltöztem New Yorkba, ahol leérettségiztem, utána pedig divattervezőnek tanultam. Ott döntöttem el, hogy jelmeztervezéssel szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat, és miután elvégeztem kint a divattervező főiskolát, Budapestre utaztam. Még nem jártam itt azelőtt, és el szerettem volna tölteni egy hónapot, hogy megismerjem a várost. Majd ittlétem alatt beiratkoztam a Képzőművészeti Egyetemen éppen akkor induló látványtervező szakra. Azóta élek és dolgozom Magyarországon. Szeretem a színházi közeget. A Kaposvári Színházban kezdtem, de a Radnóti és az Örkény Színházban is dolgoztam szabadúszó jelmeztervezőként. Közben magyar gyártású tv filmeket is csináltam. Szerencsém volt, mert érdekes rendezőkkel dolgozhattam, amióta a pályán vagyok. Mindig olyasmiben voltam, ami érdekelt, olyanokkal, akik inspiráltak. 

    Szerinted mi egy jelmeztervező legfontosabb tulajdonsága?

    Kreatív alkotótársnak kell lenni a rendező és a díszlettervező mellett, figyelembe véve a színészek gondolatait, igényeit, munkáját, a karakterek fejlődését a rendezői koncepció keretein belül. Fontosnak tartom, hogy ne keményfejűen, csak a saját elképzelésemet kivitelezzem, hanem nyitottan, rugalmasan álljak a munkatársak ötleteihez.

    Hogy kezdesz hozzá egy munkához általában? Például a Hajtűkanyar Autósiskolánál hogy történt?

    Amikor elolvasom a darabot, erőteljesen megjelenik a saját elképzelésem, hogy mit látok a színészeken, de előtte persze a rendező is elmond pár dolgot, hogy mit gondol a jelmezekről, majd együtt kialakítjuk a terveket. Amit a rendező, a színészek mondanak, inspiratívan szokott hatni rám. A jelmeztervezés mégsem szóló munka, hanem közös. A Hajtűkanyar Autósiskola munkafolyamatából tudok példát hozni: amikor elolvastam a színdarabot, és beszéltünk a rendezővel, Schwechtje Mihállyal, akkor kiderült, hogy az öt színész több szerepet is játszik, és elég rövid időn belül át kell alakulniuk egyik karakterből a másikba. Már akkor az a koncepció jutott eszembe, hogy minden színésznek lenne egy alap fekete ruházata, ami illik a karakterükhöz: például fekete kötött garbó fekete farmerral Hajdu Szabolcsnak, vagy fekete szövetnadrág fekete pólóval Pálya Pompóniának. Erre veszik fel az egyes karakterekre jellemző egy-egy erőteljes ruhadarabot, ami megfogalmazza azt a figurát, amit éppen játszanak. Az Egger Géza által játszott gépjárművezetés-oktatónak is volt egy fekete alapdarabja, rá szőrmegalléros koptatott farmer dzsekit és egy kamionos baseball sapkát kapott, de utána még fejlődött a dolog, mert kiderült, hogy bármilyen jól is mutat a baseball sapka, takarja a színész arcát, ezért lekerült róla. Ez is egy példa arra, hogy nem lehet mindenáron ráerőltetni a karakterre a baseball sapkát, ha nem működik a színpadon, és eltakarja a színész arcát. A színészek is jöttek egy-egy ötlettel a saját karakterükkel kapcsolatban, ezeket mind be lehet építeni a koncepcióba. Szerintem érződik is, hogy nincs fejetlenség az öltözködésben: pillanatok alatt felvesz egy zakót a színész, és egyértelművé válik a néző számára, hogy onnantól kezdve egy másik karaktert lát a színpadon.

    Mennyi szabadságod van jelmeztervezőként egy-egy munkánál?

    Ha szabad így fogalmaznom, már elég tapasztalatom, rutinom van, és akikkel többször is dolgoztam, látták korábbi munkáimat, megbíznak bennem, és maximális szabadságot kapok tőlük, hogy azt csináljam, amit gondolok. Ha valamivel nem értenek egyet, jelzik, de általában olyanokkal dolgozom (Bagossy László, Rusznyák Gábor, Schwechtje Mihály, Tasnádi István), akikkel egy hullámhosszon vagyunk, ezért látom, hogy miért nem tetszik nekik valami, ha éppen nem tetszik. 

    A független szférában és kőszínházaknál is dolgozol. Milyen különbséget látsz jelmeztervezőként a két terület között?

    A függetleneknél érzem az anyagi körülmények nehézségeit, de azt figyelembe lehet venni, és akkor abban gondolkodom én is, hogy meddig nyújtózkodhatunk. Úgy találom ki a koncepciót, hogy az ne legyen megterhelő a színházi költségvetés számára. Például az, hogy a Hajtűkanyar Autósiskolában volt egy alapruha, azt is jelentette, hogy nem kellett minden egyes karakternek új cipő, új nadrág, stb. Igyekeztem minimális változásokkal megteremteni a maximális hatást. Viszonylag jól is sikerült, szerették a színészek a jelmezeket. 

    A kritikusok is szerették a jelmezeidet, több díjat is kaptál már. 2010-ben a POSZT-on a Kasimir és Karoline-ért megkaptad a legjobb jelmez díját, ugyanitt 2017-ben a Mesél a bécsi erdő-ért. 2011-ben a János király-ért Színikritikusok díját kaptad, 2019-ben a SECONDHAND-ért pedig jelöltek a Színikritikusok díjára. Mit jelentenek neked ezek az elismerések?

    Minden művésznek nagyon fontos a szakmai elismerés. Nemcsak megtisztelő, de megnyugtató is egyben, hogy nem tévesztett életpályát…  

    Mi jelent neked kihívást ebben a szakmában?

    Frissnek maradni. Hogy ugyanolyan érdeklődéssel és lelkesedéssel álljak hozzá mindegyik munkához, mert akkor tudom jól csinálni a dolgom, nem pedig elfáradtan, elfásultan, de gondolom, ez más foglalkozásra is éppúgy vonatkozik. De szerencsére nagyon érdekes szakma a jelmeztervezői, sokszor új emberekkel és feladatokkal találkozom, amik valami újat hoznak ki belőlem is. 

    Min dolgozol jelenleg?

    Ismét Schwechtje Mihállyal dolgozom, az Örkény Színház Stúdiójában csináljuk a Szex. Újra. El. című előadást. Most találjuk ki a látványvilágot, májusban lesz a bemutató. 

    Hogy érzed magad a Jurányiban?

    Jól, közvetlenek itt az emberek, az egésznek szuper hangulata van. Azt látom, hogy sok művész szeret itt dolgozni.

    szerző: Bordás Katinka

    Hajtűkanyar Autósiskola: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/hajtukanyar-autosiskola

    Időpont: 2022. január 29., február 16., Jurányi Ház

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka