Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgetett a Magyar Narancs Kincses Réka rendezővel.

Saját darabja, friss rendezése az Örkény Színházban nemrég bemutatott Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza, amely egy Berlinben élő erdélyi lány, a nyugatnémet barátja és a lány szüleinek ütközésektől sem mentes együtt töltött idejét mutatja be. A kérdésre, mi inspirálta a történet megírása során, Kincses Réka elmondta:

„2015 karácsonya. Ekkoriban került be erőteljesen a közbeszédbe is a migráció témája. Már régóta Berlin olyan negyedei-ben éltem, például Kreuzbergben, ahol rengeteg a bevándorló, és épp ettől voltak ezek jó, izgalmas helyek. Korábban a szüleim is nagyon élvezték ezt, soha nem is volt téma közöttünk, pláne nem negatív értelemben. A menekültválság viszont felszínre hozott valamit, amin nagyon megdöbbentem. Az ominózus karácsonyon a menekültek ügyén kezdtünk el veszekedni. Persze, mindez csak elméleti vita volt, bár – ahogy az előadásban – valóban érkezett karácsony előtt megkeresés a gyámhatóságtól, hogy befogadnánk-e kiskorú szíriai menekültet az ünnepekre. Érkeztek ugyanis Németországba 18 év alattiak egyedül is, őket próbálták meg ideiglenesen családoknál elhelyezni. Mire visszajeleztünk, mindegyiküknek volt befogadója, akkora volt a segítőkészség. De nálunk a karácsonyi vacsorán olyanok hangzottak el, hogy Magyarország csinálja jól, és majd meglátjuk, milyen következményei lesznek a nagy nyitottságnak Németországban. Végül mindenki mindenkit halálra sértett. A végére anyukámmal ketten maradtunk, ő a végsőkig iszonyú elszántan ismételgette a frázisait, én meg a zokogás szélén azon gondolkodtam, mennyire abszurd, hogy szíriai menekülteken borulunk ki ennyire, amikor lenne csomó személyes dolgunk, amit meg kellene beszélnünk. Már akkor gondoltam rá, hogy ez voltaképpen egy színdarab” – mesélte Kincses Réka.

„A vallási dogmáktól szerencsésen megszabadultunk ugyan, de az ideológiák megmaradtak, és elkezdtünk az ideológiáinkhoz ragaszkodni vallásosan. Tehát a politikai ideológiák, sőt maga a tudomány vették át a vallás helyét. Elméletben felvilágosodott emberek vagyunk a felvilágosodott társadalmainkban, de sokszor még mindig középkorian vallásosak, babonásak, bigottak és kirekesztők is, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk” – teszi hozzá az író-rendező.

Ebben az évadban rendezett volna egy másik előadást is Budapesten. Székely Csaba írt volna Kalandfilm címmel egy darabot, amelyet a Vígszínházban mutattak volna be. Arról szólva, miért nem lett belőle semmi, elárulta:
„A megosztottságról akartunk előadást csinálni. A színészek saját történeteit használva a próbák során fejlesztettük az előadást. Csodálatos műhelymunka volt, borzasztó őszintén beszéltek a színészek, Csaba írta a darabot. Ám igaz, hogy késett a szöveggel, az első felvonás volt meg akkor, amikor már az egész kellett volna. Én is izgultam emiatt. Közben abból a kész egy felvonásból kiderült, nagyon más elképzeléseink vannak, Csabának, nekem és a Vígszínháznak arról, hogy milyen legyen a szöveg. Szerintem több mint egy faktoron múlt, hogy nem lett bemutató, a csúszás az egyik ezek közül, az elképzelések különbözősége a másik. És az is egy faktor, hogy a robbanásig feszült közéletben mindennek nagyobb a kockázata, a kísérletezéshez meg az kell, hogy nyugodtan lehessen tévedni. A körülményekhez képest messzire jutottunk, és nagyon nagy kár, hogy nem értünk a végére.”

Kincses Réka rettenetesen sajnálja, hogy nem született meg végül az előadás: „Nagyon hiányolom a magyarországi kőszínházak színpadairól azokat az előadásokat, amelyek direkt módon foglalkoznak a jelennel.” – mondta.

A teljes interjú Czenkli Dorka tollából a Magyar Narancsban olvasható.