A közösségi színházi — a szerző-rendező-színész hagyományos hierarchiáját megtörő — módszerrel készült kísérleti színházi pillanatok változó időpontokban, a város különböző pontjain található kirakatokban voltak láthatóak.
„Nagyon jó minőségű, professzionális, több kamerás felvételeink vannak, ám szerintem mégsem pótolják az élő előadást, úgyhogy egy idő után le is álltunk ezekkel” – nyilatkozta Nagy Pál. Hangsúlyozta azonban, hogy ha túl sok mindennek nem is, de a kreativításnak jót tett a bezártság, sok új dolgot kellett kitalálniuk, hogy a színház és a közönsége közötti kapcsolat megmaradjon, és a színészek se essenek ki a gyakorlatból.
„Januárban elkezdtünk egy olyan kirakatszínházi sorozatot, amelyben minden színészünk részt vesz. A saját élményeik alapján egy-egy rövid jelenetet mutatnak be a város különböző pontjain, különböző kirakatokban, más-más időpontokban. Ezt akár akkor is tudjuk játszani, ha a járványhelyzet miatt pirosba kerül a város” – mondta az igazgató.
Azt is megjegyezte, hogy szándékukban áll folytatni ezt a sorozatot, még azután is, ha már visszatértünk a normalitásba. Ugyanakkor nem szeretnének beletörődni a mostani állapotba, folyamatosan azon dolgoznak, hogy visszatérhessenek a régi kerékvágásba.
„Abban bízom, hogy ez az elzártság nemhogy megváltoztatta, de éppen hogy megerősítette az élő színház iránti igényt. A túl sok technika, a sok kütyü kezdi átvenni az életünk felett az irányítást, ezért itt az ideje, hogy a könyv, a színház segítségével visszataláljunk önmagunkhoz” – zárta az értékelést a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója.