Ónodi Eszter, Fesztbaum Béla és Gyabronka József is vendégeskedik idén tavasszal Zoltán Áron VerShaker című online műsorában. Az első rész, melyben Peer Krisztián: Kaland című verse hangzik el március 13-ától lesz elérhető a VerShaker Youtube csatornáján.
Zoltán Áron, a Vígszínház művészea VerShaker sorozatról nemrégiben így nyilatkozott: „Maga a versmondás folyamata érdekel és a mögötte rejlő önismereti munka és őszinteség. Ehhez pedig a lehető legszélesebb körben kell megmutatni, hogy a színművész szakma hiteles résztvevői hogyan viszonyulnak a témához, és főképp, hogy ők maguk hogyan csinálják. Így tud kirajzolódni a professzionális versmondás mint jelenség” – mondta.
„Az izgatott, hogy mi az a formátum, amiben egyszerűen, de érzékletesen mutatható be, hogy egy színművész hogyan gondolkodik arról a versről, amit előad. Sokáig formálódott bennem ez a gondolat, aztán kidobta a gép a költészet témájú csatornát – valahogy úgy, mint a 42-es számot a Galaxis útikalauz stopposoknak-ban!” – mesélte az alkotó.
„Intuitíven szeretek alkotni. S bár törekszem arra, hogy a VerShaker tudatosan strukturált legyen, a legnagyobb döntésekben az intuícióra hagyatkozom. Ez jellemezte a születését is. Ezért nem is tudok konkrét célokat kiemelni. Van egy életérzés, egy irány, ami bennem megfogalmazódott, és úgy érzem, érdemes róla beszélni. Egy hosszú, önismereti munka volt, mire erre rájöttem. Nagy segítségemre volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt éve, ahol sokat tisztult bennem, hogy mik az értékeim, milyen témában érdemes adnom, és miben szorulok gyűjtőmunkára. A versmondással kapcsolatban gyűjtöttem, gyűjtöttem, gyűjtöttem, és most jutottam el odáig, hogy tudok adni is. Az, hogy pontosan mit, az nehezebb kérdés: talán azt, ahogy én utat találtam a költészet megértetéséhez. Amit előszeretettel értünk félre” – folytatta.
„Sokszor szembesülök azzal, hogy az emberek azért nem tudnak mit kezdeni egy-egy verssel, mert olyan tanulságokat, élményeket várnak tőle, mint egy regénytől. Arra vágynak, hogy megismerjenek sorsokat, belehelyezkedhessenek szituációkba, amitől aztán edukálódnak. De szerintem másra való az epika, dráma és a líra.
A líra a legbelsőbb szféra az emberben.
Az a tartomány, amely tudatosan nem csalogatható elő, csak a „varázsigék” vagy a zene, a zeneiség által…”