Két csodálatos művésznő, a két Kossuth-díjas: Vári Éva és Uhrik Teodóra jutalomjátéka a kétszereplős kortárs norvég komédia, melynek bemutatóját a Pécsi Nemzeti Színház új játszóhelyén, a Pécsi Horvát Színházban tartották 2022. november 12-én.
A két minden létező szakmai elismerést, díjat magáénak tudó művésznő méltán a pécsiek nagy kedvence, bár munkásságuk jelentősen túl mutat a város határain. Vári Éva újra rendszeresen anyaszínházában játszik, Uhrik Teodóra pedig nem először bizonyít prózai szerepben, nagyszerűen.
Az idősotthonban játszódó színdarab ízig vérig komédia, két végletesen ellentétes karakter, tűz és víz harca. A komédia két hőse Maggi és Lillemor, két idős hölgy, akik közös szobában kénytelenek életük hátralevő részét tölteni a mosedotteni idősek otthonában. Látszólag mindenben különböznek egymástól. Azonban az elegáns úrinő és az élet vaskos örömeit élvező asszony sorsa közös lesz egy szemvillanás alatt. Hiába harcolnak egymással a rég megszokott dolgaikért, rá kell jönniük, hogy a harc értelmetlen, a tét nem létezik.
Az előadás magával ragadó, mesés történet arról, hogy sem az ellentétek, sem a társadalmi különbségek nem számítanak, az új és kiszolgáltatott élethelyzet izgalmakat, kalandokat rejt, amelyek felfedezésére kénytelenek közösen indulni. Sok humorral fűszerezve, komikus és tragikomikus jelenetek sorával mutatják meg, hogy a magány, az egyedüllét a legnagyobb ellenség, hiszen az ember társas lény.
A pécsi előadás Deres Péter fordításában kerül színre a Jászai Mari- és Nádasdy Kálmán-díjas Böhm György rendezésében.
„Egy ismerősöm látta Bezerédi Zoltánt és Mertz Tibort Pesten ebben a darabban, és azt mondta, hogy ezt nekünk Pécsett el kéne játszanunk Dórával. A mű egy úri- és egy proletárnő találkozásáról szól az idősek otthonában, ennek mindenféle vonzatával. Az elején taszítják, aztán megismerik, végül elfogadják egymást. Az időskor problémái mellett az is kiderül, hogyan tudja ez a két nő megkedvelni és meghallani a másikat. Iszonyú szellemes szöveg mély mondanivalóval és jól játszható jelenetekkel, amelyet négy norvég színész írt” – mesélte a Kultúra.hu-nak Vári Éva.
„Amikor az ötlet eljutott a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójához, Lipics Zsolthoz, rögtön igent mondott, és Böhm Györgyöt kérte fel a darab rendezésére, akivel időtlen idők óta ismerjük egymást. Úgy hiszem, Gyuri rajtunk nőtt fel, mert akkor járt Pécsett gimnáziumba, amikor Dóra táncosnő, én meg szubrett voltam ott. Mindannyian boldogan vállaltuk a feladatot. Dórát csodálatos társművésznek tartom, mindig nagy példaképem volt a Pécsi Balettből, és nemcsak a színpadi tudása, hanem a személyisége is lenyűgöző számomra. És hát annak idején együtt játszottunk például a Csókos asszonyban: ő a primadonnát, én a szubrettet. Tudtam, hogy ez a mostani előadás is menni fog nekünk. Lelke, humora van. Két megélt életről szól, amiből viszont még bőven van hátra” – tette hozzá.
2A hetvenes években, amikor Éva ünnepelt szubrett volt, sokat dolgoztam vele alkalmazott koreográfusként, ráadásul Szegvári Menyhért darabjaiban – aki engem is behúzott az operett világába – játszottunk is együtt. Fantasztikus érzés volt, hogy engem választottak erre a feladatra Éva partneréül. Nagy dolog és kihívás ilyen színésznővel egy színpadon állni. A darab humoros formában tanít az öregkor megbecsülésére, ami szerintem rettentően fontos” – nyilatkozta Uhrik Teodóra.
„Hogyan lehet azt megélni, hogy nincs családtagod vagy lesöpör magáról a gyereked? Hogyan lehet kibírni, ha annyival elintéznek, hogy beadnak egy olyan intézménybe, ami kicsit piszkos, ahol nem jó a kaja és idegenekkel kell együtt laknod? Bár Maggi és Lillemor nagyon máshonnan jött, és rendkívül különböző neveltetésben volt részük, közös a sorsuk, hiszen a gyerekeik passzírozták be őket az öregek otthonába. Mivel a család nem gondoskodik róluk, együtt kell kibírniuk a további éveket. Kezdetben kellemetlenül viselkednek egymással, ami akkor változik meg, amikor megértik, hogy azonos a sorsuk, a fájdalmaik. A sok vicces helyzet mellett kicsit szíven üti az embert az, ahogyan az élet vége közeledik. Vagy korán meghalunk, vagy sokáig élünk, és ez utóbbival együtt jár az, hogy egyszer csak minden elmúlik körülöttünk, és ezt valahogyan ki kell bírnunk. A darab egyébként csattanóval zárul, de azt nem árulom el” – fogalmazott. A teljes interjú itt érhető el.
Az előadásról bővebben itt: https://www.pnsz.hu/szindarab/kiralyrak-krumplifeszekben/435
Fotó: Juhász Éva