SZFETörőcsik MariSzervét TiborMolnár FerencDuda Éva Társulat
  • facebook
  • instagram
  • 2020. november 30., hétfő

    Kispapból lett Thália papja – 90 éves lett Bárány Frigyes színművész

    2020. november 20., péntek 06:00

    Bárány Frigyes Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész november 17-én töltötte be 90. életévét. A Móricz Zsigmond Színház társulatának Örökös tagja tavaly megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatától az Életműdíjat is.

    A nyíregyházi társulat köszöntő kisfilmmel készült az ünnepre, nagyon sok boldog születésnapot kívánva Frici bácsinak!

    Könyvet is írtak az életéről:

    Hat évtized. Monumentális idő egy ember életéből, pláne, ha ezt a hatvan esztendőt a színpadon tölti. Bárány Frigyes, a Móricz Zsigmond Színház társulatának alapítótagja 2015-ben Thália papja címmel életrajzi kötettel is jelentkezett, melyben Frici bácsi gyermek- és ifjú koráról, vallásról, a színészi pályájának kezdetéről, a budapesti és a nyíregyházi színészévekről, és nem utolsósorban családjáról vall a vele készített interjúk során.

    Egy túlbuzgó párttitkár indított el ezen az úton

    “Tulajdonképpen egy túlbuzgó párttitkár indított el ezen az úton. Azután, hogy 1952-ben eljöttem a papneveldéből, néhány hónapig grafikusként dolgoztam. A Rákosi-korszakban reggelente Szabad Nép-félórával kezdődött a nap. A főnök elvtárs felolvasta az aznapi sajtó vezércikkét, amit aztán közösen vitattunk meg. Na, én ezt nagyon utáltam! Egyik nap odajött hozzám a betűíró, hogy mi lenne, ha csatlakoznék a színjátszó csoporthoz.

    Nem volt sok kedvem hozzá, de meggyőzött: azt mondta, a próbák miatt nem kell járni a Szabad Nép-félórára. Emlékszem, az Egy pikoló sör című humoros kétperces volt az első, amiben szerepet kaptam. A jelenet végén meg kellett csókolnom a színpadi partnerem, de egészen a főpróbáig soha nem jutottunk el eddig. Képzelhetik, milyen ügyetlen voltam, hát akkor jöttem ki a papoktól! Úgy égtem, mint a rongy…” – nyilatkozta a kötet bemutató idején.

    Így indult tehát az a csodálatos pálya, melynek állomásait szinkron- és filmszerepek, felejthetetlen színpadi alakítások kísérték.

    Így lett belőle Kacsuka Imre kapitány

    Bárány Frigyes Makay Margitnál tanulta a színjátszás alapjait. Elsőként az Állami Déryné Színház szerződtette. Első szerepe a Rómeó és Júliában volt, mindjárt kettő is: Benvolio, valamint a Herceg. 

    1960–1964 között a debreceni Csokonai Színházban játszott. Itt rendezte őt Szász Károly, aki egy baráti társaságban hívta fel rá Gertler Viktor figyelmét. A rendező Jókai Aranyemberéből készült nagyjátékfilmet forgatni, és Kacsuka Imre kapitány megformálójának kivételével már minden szereplőt szerződtetett. A szerep eredetileg Darvas Ivánra várt volna, de a színész ’56-os szerepléséért még tiltólistán volt. A karakterében hasonló Bárány Frigyest Szász Károly ajánlotta Gertler figyelmébe. Az ötlet kitűnőnek bizonyult. A film 1962-es bemutatója országos ismertséget és számos további film- és televízió-szerepet hozott a fiatal debreceni művésznek. 

    Láng Zsuzsa, Pécsi Ildikó, Bárány Frigyes, Peremartoni Krisztina, Láng József, Béres Ilona / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

    “…mintha itt születtem volna…”

    “Négy évet töltöttem Debrecenben a Csokonai Színháznál. Az igazi kiugrás egy véletlennek köszönhető. Gertler Viktor 1962-ben forgatta Az aranyembert, az első színes, igazi szélesvásznú magyar filmet. Tiszta véletlen, hogy megkaptam Kacsuka kapitány szerepét. Ez meghozta számomra az országos elismertséget. Bőröndszámra kaptam a leveleket… Aztán Pestre hívtak a József Attila Színházhoz. Mégis a legfőbb tevékenységem a szinkronizálás lett. Nem tudnám megmondani, hány filmhez adtam a hangomat. Aztán amikor a színházban a főrendezőt kirúgták, kicsi és rossz szerepeket adtak. Meghívást kaptam viszont Győrből. Oda szerződtem egy évre. Aztán Szolnok következett, majd hét év múlva Pécs és végül Nyíregyháza. Nagyon örültem, hogy így hozta a sors. Úgy érzem magam Nyíregyházán, mintha itt születtem volna. Ez itt számomra a csönd és a béke szigete” – nyilatkozta egy friss riportban.

    “Egy évről volt szó, lett belőle majdnem negyven”

    Arról is beszélt, hogymikor és hogyan döntött látványos és impozáns pályafutása befejezéséről: “Amikor 1981-ben Nyíregyházára szerződtem, csak egy évről volt szó, lett belőle majdnem negyven. Hat évtizednyi színházi tapasztalattal egy reálisan gondolkodó színésznek tudnia kell, mikor kell megjelenni és mikor visszavonulni. Nálam ez utóbbi pillanat akkor következett el, amikor három évvel ezelőtt felkértek Schiller Don Carlos című drámájában a főinkvizítor szerepére. Kemény, szenvedélyes, szikrázó személy, gondoltam, ha ezt úgy játszom el, ahogy kell, akkor szívinfarktusban halok meg a színpadon minden este. Ha meg nem úgy játszom el, akkor nincs értelme. Ezért nem fogadtam el a felkérést, és azóta sem vállaltam újabb feladatot.”

    Forrás: Móricz Zsigmond Színház, Színház online, szon.hu

    - Színházi pillanatok az Instagramon -