A 75 éves Kövér Béla Bábszínház 2022. augusztus 27-én és 28-án ismét nagy szeretettel vár minden kedves érdeklődőt Szeged egyetlen gyerekfesztiváljára, a SZINkópéra! Óriásbábos felvonulással, bábelőadásokkal, interaktív játékokkal, koncertekkel, valamint civil szervezetek és társintézmények programjaival várjuk a kicsiket és nagyokat az újszegedi Erzsébet-ligetben. Erről is mesélt Kiss Ágnes, a teátrum igazgatója.

„Minden bábos életében Kemény Henrik egy etalon, egy origó, ahonnan minden kiindul és visszatér. Nálam másról volt szó, óvodásként beleszerettem Kemény Henrikbe. Ő volt a szerelmem. Kinek Gojko Mitić, kinek Henrik. Aztán a középiskolában megismerkedtem gólyalábasokkal, akik abban az időben főleg bábosok voltak Magyarországon. Rumi Laciék, Pályi Jancsiék, Gulyás Laci, Boráros Szilárd, beszippantott ez a világ, akkoriban főleg ez a vásári része. A habitusom is ilyen, így megtaláltam benne magam. Közben elvégeztem a szociális munkás szakot, azzal párhuzamosan csináltam egy bábstúdiót, utána Marosvásárhelyen a bábszínész szakot is befejeztem, minden egy irányba vitt” – mesélte pályájáról szólva Kiss Ágnes.

A bábról, bábjátékról, bábos előadásokról úgy nyilatkozott: „A Budapest Bábszínház már-már elcsépelt szlogenje — A báb nem korosztály, hanem műfaj — nagyon találó, mi pedig a Kövér Béla Bábszínházban úgy fogalmazunk, hogy Nem csak gyerekjáték. Én magam is készítettem felnőttelőadást Szegeden a bábszínházban, így amikor Schneider Jankóval átvettük a bábszínház vezetését, s beindítottuk a „Hány éves a kapitány?” programsorozatot, a felnőtteknek szóló előadásoknak már volt egy megágyazottságuk. Még most is fura sok embernek, de már egyre többen keresik és nézik. S azt érzem, hogy az emberszínházi világ egy picit megrekedt, elkezdett másfelé keresgélni. A báb műfaján belül egy csomó technika alkalmas olyan dolgok megmutatására, amelyeket összesűrítve nem lehet elmondani, de így meg lehet mutatni.”

Arról is faggatták, egyértelmű volt-e, hogy megpályázza a Kövér Béla Bábszínház igazgatói tisztségét: „Nem vagyok egy ambiciózus ember, viszont hozzá tudok kapcsolódni gondolatokhoz, ügyekhez. Tehát igen, úgy is fel lehet fogni, hogy sokáig szabadúszó voltam, s azt éreztem, egy picit kinőttem Szegedet, ez volt a következő lépcsőfok. De sokkal inkább motivált, hogy itt ez a régió, Vajdaság és Erdély egy része, melyet be lehetne vonni, és van egy bábszínház, mely meg van rekedve. Annyira fontos ügy volt ez számomra, és akkora szerelem, hogy ezt meg akartam lépni. A B tervem az volt, hogy elköltözöm a városból. De nem akartam mindenáron igazgató lenni, a mai napig néha nem értem, kihez szólnak, amikor azt mondják, igazgatónő. Sokkal könnyebben tudom képviselni a színház dolgait, mint a sajátjaimat. Szerintem sokan így vannak ezzel, főleg szervezők, menedzserek, hogy másért könnyebben ki tudnak állni, mint magukért.”

Hamarosan indul a SZINKópé fesztivál, melynek igen erős civil jellege van. Erről úgy fogalmazott:  „Ez számomra nagyon fontos. Sok civillel dolgozom, és nekem is van egy egyesületem. Hiszek az alulról szerveződő dolgokban, sőt, azt hiszem, csak abban hiszek.”

A programról szólva elárulta: „Négy jelölőnk van, négy óriásbáb, egy tiszavirág, egy ponty, egy sirály és egy bőgőshajó, mind szegedi jelképek, s ezek a figurák környezetvédelmi szempontból is fontosak. Kivonulunk velük az utcára, ahol a nézők már várnak bennünket buborékfújókkal. A ponty a totyogósoké, hiszen van Totyogók Színháza programunk is, lesz zenebölcsi, a Somogyi Könyvtár könyvei, játékai stb. Lesz egy stand padokkal, s oda lehet jönni leülni megreggelizni, s még az is lehet, hogy éppen Gryllus Vilmossal esznek majd együtt délben. A Tiszavirág tér ad helyet a színpadi programoknak, koncerteknek, hiszen ilyenek az előadások is, gyorsan élő, gyorsan szerelembe eső valamik, mint a tiszavirág, csak arra az egy órára léteznek.”