Operaénekesnek készült, ám színészként sokkal változatosabb a repertoárja. Tavaly szőlész-borász szakon végzett. A nemrég Domján Edit-díjat kitüntetett művésszel beszélgetett Seres Gerda a Kultúra.hu oldalán.

A szőlész-borász képzésről szólva, a színésznő elárulta, a diplomavédés még hátravan: „Keszthelyre jártam, az én csoportom volt az első, amely a kaposvári és a gödöllői egyetem összevonása után igyekezett levelező szakon elsajátítani ezt a tudást. A többségünk nem borászatban szeretne dolgozni. Persze olyanok is akadtak, akiknek már van sajátjuk. Én csak házi bort szeretnék. Igazán jót. (…) Édesanyám szülei vérteskethelyiek. Ez egy nagyon pici falu Komárom-Esztergom megyében. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem az öregszülőknél. A szőlőtőkék között nőttem fel.”

Sokáig Pesten élt, és már évek óta a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt, amikor hazaköltözött Fehérvárra: „Vágytam is már a biztonságra, a társulati létre. Kíváncsi voltam, milyen ugyanazokkal az emberekkel dolgozni. Azért itt sokan vagyunk, így hét év elteltével is van olyan, akivel még nem játszottunk igazán együtt. De nagyon jó köztük lenni, remek csapat.”

„Most érzem azt, hogy már szeretnék egy igazi főszerepet. Mondjuk egy Gruse Vacsnadzét A kaukázusi krétakörből. Elvinni egy előadást a vállamon. A kis szerepeket is nagy örömmel játszom, feltépem a linóleumot a színpadról, és ezért mindig meg is dicsérnek. Nem derogál az sem, ha csak átfutok hátul a színpadon. A következő nap majd úgyis kettéhasad a szívem, aztán az lesz a bajom” – tette hozzá.