2019 fordulópontot jelentett Kiss Gergely Máté számára: a Pécsi Országos Színházi Találkozón megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó szakmai elismerést az Idióta című darabban Miskin herceg megformálásáért, és Eszenyi Enikő hívására a Csokonaitól a Vígszínházhoz szerződött. Két év távollét után, most ismét a cívisvárosban játszik. Mint mondja, megélte a csúcspontot és a mélypontot is az elmúlt két évben. Lapszemle.

A kérdésre, milyen újra a debreceni társulattal játszani, Kiss Gergely Máté elmondta: „Úgy érzem, ott folytatódik a történet ahol abbamaradt. Bár az igazat megvallva a Debrecenhez való intenzív kötődésem Budapesten sem szűnt meg. A város minduntalan a szívem csücske volt, folyamatosan hiányzott és honvágyam volt. Könnyű volt hazajönni, mert nehéz volt elmenni. Ugyanakkor egy próbafolyamat kezdete számomra mindig egy kicsit szorongással teli, de már tudatosan törekszem arra, hogy ne akarjak mindent rögtön az első napon megérteni és lereagálni, hanem inkább igyekszem befelé figyelni, ráhangolódni érzelmileg is a feladatra és felkészülni egy maratoni távra.”

Arról szólva, hogyan fogadta a társulat, úgy nyilatkozott: „Én azt érzem alapvetően örültek nekem. Ugyanakkor tudom magamról, hogy a személyiségemből fakadóan eleinte kicsit megosztó tudok lenni azok számára, akik még nem ismernek, mert elég zárkózott ember vagyok. Egy pontig mindenki felé nyitottan állok, de azon a ponton túl keveseket engedek közelebb magamhoz. Ez nem egy póz, egyszerűen ilyen az alkatom. Idő kell, míg kiismernek. Érdekes, azt viszont megfigyeltem magamon, hogy a reflektorfényben hamar megnyílok. Történjen az egy interjú keretében, vagy a közönség előtt a színpadon. Ebből is tudom, hogy jó pályát választottam (nevet).”

Arról a két évadról szólva, ami a Vígszínházhoz kötötte, elárulta: „A kezdetektől fogva egy kalandként tekintettem erre. Szeretem a kihívásokat és azt meg is kaptam. Az első évben nagyon felszívtam magam, az egy sikeres időszak volt. Azt éreztem, hogy egy fővárosi színházban, Kossuth-díjasok, fiatal titánok és a budapesti közönség előtt megálltam a helyem. Eszenyi Enikő rendezése alatt volt egy bemutatóm, ahol megkaptam azokat a visszajelzéseket amiért odamentem, és ez jó érzéssel és büszkeséggel tölt el a mai napig. Ugyanakkor az is igaz, hogy én egy év elteltével legszívesebben hazajöttem volna. Pont akkor ütött be a koronavírus is, és azt egy nagyon erős hívásnak, jelnek éreztem. A világjárvány hatására bennem felértékelődött a biztonság iránti vágy, az otthon fontossága. A feleségem és a gyermekeim viszont még maradni szerettek volna, és végül több okból kifolyólag ott töltöttünk még egy évet. Az a második év engem lelkileg eléggé instabillá tett, és emiatt a kisebb szerepekben is szenvedtem. Megtapasztaltam, hogy mennyire kiszolgáltatott és mennyire függ a színpadi teljesítményem azáltal, hogy milyen a lelki kondícióm. Tehát nagyon szélsőséges időszak van mögöttem: megvolt a csúcspont és a mélypont is ebben az elmúlt két évben. (…) Hiszem, hogy itt is, innen is meg lehet mindent valósítani és minőségi, teljes életet élni a családommal együtt. Azt éreztem, hogy nagyon jó a Vígszínház, itt viszont minden más is jó” – fogalmazott a színművész.

A kérdésre, hogy látja Eszenyi Enikőt botrányát, úgy fogalmazott: „(…) A visszaélési botrány kapcsán nem szeretnék se pro se kontra pálcát törni senki felett, mert nem vagyok azoknak a bőrében, akik érintettek ebben az ügyben. Azt el tudom mondani, hogy nekem nem volt vele olyan jellegű tapasztalatom. Tény, hogy neki nagyon határozott elképzelései vannak dolgokról és ezt nem mindig csomagolja be, de úgy éreztem, hogy ez mindig az ügy érdekében történt, és nem ellenem.”

A színész az idei évadban két darabban tér vissza a Csokonaiba. Az egyik a szarkasztikus humorú kortárs lengyel dráma a Tesztoszteron, a másik a komolyabb hangvételű Idióta: „Azt szokták mondani, meghalni könnyű, nevettetni nehéz. Nekem mindkét darab szívügyem.”