A tehetség nem korfüggő. Ezt pedig tökéletesen sikerült bebizonyítania Kizlinger Lillának, aki 22 évesen már a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve-díját is megnyerte a Rengeteg – Mindenhol látlak című filmben való alakításáért. A hamarosan debütáló új filmjében, A valami madarakban pedig napjaink aktuális témáihoz is hozzá mert szólni karakterén keresztül. Az InStyle kérdezte.
“Színészként az én esetemben a szépségem nem annyira releváns. Az esetek többségében nem a “szép lány” karakterében láthattak eddig a nézők, ezért mindenképpen hatalmas öröm volt számomra, hogy most a nőiesebb oldalamat tudtam megmutatni a képeken keresztül” – mondta az InStyle fotózásról az alkotó.
Kizlinger Lilla Békásmegyeren nőtt fel, telepi lányként, a családban pedig senki sem volt, aki művészettel foglalkozott volna: “És szerintem pont emiatt alakult ki bennem egy “ellenazonosulás”, hogy én teljesen mást akarok és fogok is csinálni. Nem tudom hova tenni azt a pontot az életemben, hogy mikor is fordultam a színészet felé, de mindig tudtam, hogy a művészet fontos szerepet fog betölteni benne. Ennek pedig jó alapot tudott adni a gimim, ahol drámatagozatos voltam.”
Arról szólva, hogy nem akart színész lenni, kifejtette: “Nem vagyok az az alkat, aki konvencionális módon színésznek jó lett volna, mivel nincsenek ilyen skilljeim. Ezért is jelentkeztem csak a filmrendező szakra.”
A színészet mellett már rendező is, 2022-ben debütált a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad című darabja:
“Az egyik, ha nem a legszemélyesebb alkotásom, amiben az alkotótársaim mindvégig mellettem álltak és támogattak.”
Az Ezüst Medve-díjról szólva úgy nyilatkozott: “Eszembe sem jutott, hogy esélyem lehet rá. Mindenféle gondolat kavargott bennem. Egyszerre örültem, extázisban voltam és féltem, hogy fog alakulni az életem. Hogy mennyi megkeresésem lesz, hogyan fogom bírni a nyomást, a nagy változásokat, az interjúkat. Ez mind meg is történt, de szerencsére pozitívan tudtam alkalmazkodni a helyzethez, amiért csak hálás lehetek, és persze azért is, hogy ennyi ember vigyázott rám közben. Például Fliegauf Bence, a film rendezője vagy Janisch Attila, az osztályfőnököm, úgy óvtak és segítettek, hogy azt éreztem, vigyáznak rám, és semmi bajom nem eshet. (…) Most kicsit nyugisabb időszakomat élem. Nem vagyok annyira túlterhelve, és jobban el tudok mélyedni magamban, a saját rendezői munkásságomban. De az ezt megelőző évben egymás után jöttek a munkák, ami bár zsúfolt és kemény folyamat volt, az egyik leglátványosabb alkotói időszak volt az életemben. Például most lesz, szeptember elsején a világpremierje a velencei filmfesztiválon a Magyarázat mindenre című filmnek, amit Reisz Gábor rendezett, és tavaly nyáron forgattuk. Csodálatos munka volt, és az pedig csodálatos visszajelzés, mint ahogy a Berlinálé is az volt, hogy a független magyar filmeket ennyire értékelik és respektálják ezeken a nagy fesztiválokon.”
Kizlinger Lilla azt mondja, talán nem is akar a jövőbe tekinteni, úgy érzi, hogy nagyon szerencsésen alakul minden: “Mindig az ösztöneimre hallgattam, nagyon intuitív, makacs ember vagyok. Nem hiszek abban a szóban, hogy tehetség, inkább a szerencsében, a különlegességben, az ízlésben és a kapcsolatokban hiszek. Meg a kitartásban, az elengedhetetlen része az életnek. Legalábbis amennyit én eddig tudok róla…”
Kizlinger Lilla a Katona József Színházban rendez egy előadást az idei évadban, és nemsokára elkezdi írni élete első nagyjátékfilmjét: “Ami ehhez köthető, hogy Bécsbe fogok költözni, mivel a filmet is ott tervezzük megvalósítani. Minden szomorúsággal együtt, ami Budapest elhagyásával jár, azt érzem, hogy ez szükségszerű a hosszú távú jóllétem érdekében, és örülök, hogy ilyen lehetőségek adatnak meg nekem, meg amúgy is, hülye lennék nem élni vele.”
A teljes interjú az InStyle-ban olvasható.
In Style 2023.09.22 – 144,145,146,147,148,149,150,151,152,153. oldal