Kizlinger Lilla a Színház- és Filmművészeti Egyetem BA-s filmrendező hallgatója Janisch Attila és Nagy Viktor osztályában. Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjében nyújtott játékával a minap elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medve díjat a Berlinalén. Ennek kapcsán kérdezte a Magyar Narancs.

A kérdésre, hogyan került Fliegauf Bence második Rengetegjébe, Kizlinger Lilla elmondta: „Ez volt az első igazi színészi feladatom. (…) Egy professzionális színész sokkal több dolgot tud csinálni, míg én tudok adott szerepeket magamra projektálni, és azokat úgy előadni, ahogy beszélek, amilyen vagyok.”

A kérdésre, mi inspirálja rendezőként, elárulta: „Húszéves vagyok, nagyon kevés dolgot éltem még át, keveset tanultam, keveset tapasztaltam, még nagyon szűk az a tér, ahonnan építkezni tudok mint filmrendező. A legnagyobb múzsám a pasim, Atanáz. Róla csináltam eddig a legtöbb filmemet, és most is vele dolgozunk közösen egy filmterven. Két emberről szól, akiknek nem lehet definiálni a kapcsolatát. Sétálgatnak, ücsörögnek és filozofálgatnak, már amennyire az álintellektuális huszonéves emberek szoktak. Ő az, aki jelenleg a legjobban inspirál, de tulajdonképpen nem is önmagában ő, hanem ő az én viszonylatomban, és a mi kapcsolati rendszerünk. De csináltam már vizsgafilmet gyermekbántalmazásról és apátlanságról is. Március 22-én jön ki életem első videóklipje, amelyet a Carson Coma együttesnek rendeztem, az például egy viccesebb cucc. Kis Márton az operatőre, ő fogja fényképezni az Atanázzal készülő legújabb filmünket is. De a színdarab, amelyet rendezek, szintén egy nehezebb anyag lesz, a panelnyomor és a saját életünk használata anyagként, és ennek etikussága lesz a téma. Hajdu Szabolccsal és Rába Rolanddal játsszunk benne hárman. Na, például velük dolgozni is elég inspiráló.”

Az SZFE-ről szólva elmondta: „Csináljuk a vizsgafilmjeinket – már amennyire tudjuk -, amikor épp nem az van, hogy valaki covidos vagy valaki találkozott egy covidossal. (…) Nem szeretnék politikailag állást foglalni, mert a free-SZFE egyesület sem politikai akció. (…) Nem is értem, hogy a művészet és az egyetemi autonómia miért kérdés egyáltalán.”

Czenkli Dorka interjúját a nyomtatott Narancsban vagy itt olvashatják.

Fotó: Szokodi Bea