Január 25-én mutatják be a TÁP Színház legújabb előadását a Jurányi Inkubátorházban A fiatal színész-rendező, Kizlinger Lilla önéletrajzi ihletésű darabja, a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad többek között arra keresi a választ, hogy ki lehet-e lépni a generációkról generációkra öröklődő mintákból. Premier előtt kérdezte Kizlinger Lillát és az előadás egyik főszereplőjével, Hajdu Szabolcsot a Revizor.

„Mert az úgy volt, hogy mi szerelembe estünk. Ez egy love story. Az úgy volt, hogy mi csíptük egymást, és aztán meg elvittek az érzelmek. És akkor összejártunk egy évig stikában, mert ez egy titkos story volt. Egy titkos love story, Rómeó és Júlia.”

Ki vagyok én, ha nem a szüleim hibái? Mit tehetek, ha egy nap észreveszem, hogy anyám mondatai jönnek ki a számon? Ráléphetek-e valaha a leszakadás útjára, vagy örökre cipelnem kell tovább, amit otthon akarok hagyni?

„Az ötlet Lillától származik, aki autobiografikus alkotást szeretett volna létrehozni. Először azt kérte, hogy foglalkozzunk az apák kérdéskörével. Ekkor még a fő irány az identitásnyomozás volt, ami mostanra kitágult. Jelenleg már inkább arról szól az előadás, hogy miként változtak meg a nemi szerepek az elmúlt húsz évben. Az improvizációkban segített, hogy volt egy közös tapasztalatunk, egy mindannyiunk számára ismerős közeg: a lakótelep. Nekem a debreceni, Rolandnak a tatabányai, Lillának pedig a békásmegyeri panelrengeteg. Emellett Lilla beszélt a szüleiről is, ami szintén kapaszkodót jelentett, mert ennek alapján olyan karaktereket tudtam megjeleníteni az improvizációkban, akiket már én is ismertem” – mesélte a produkcióról Hajdu Szabolcs.

„Két részből épül fel az előadás: az első színházi részt követi egy film. A kettő pedig hat egymásra, miközben rávilágít arra, hogy akár egy generációváltás alatt is mennyi minden meg tud változni, beleértve a társadalomban elfoglalt helyet. Például, hogy milyen az, ha te vagy az első értelmiségi a családban” – számolt be Kizlinger Lilla.

Tulajdonképpen látunk egy hosszú színpadi jelenetet a múltban, majd egy másikat filmen. „Ez a felépítés olyan, mintha egy tükörtengely vezetné a nézőt. Tükröződik a színházi nyelv a film nyelvére, a múlt idő a jelen időre, az anya élete a lányéra, ugyanúgy, ahogy a két társadalmi réteg is egymásra vetül: a melós és az értelmiségi közeg. Ezek az összehasonlítások pedig aktivizálhatják a nézőt, gondolkodásra késztethetik, és a következtetéseket nekünk már nem is kell levonni, mert ő ezt az előadás közben folyamatosan megteszi. Azt hiszem, jó elgondolás volt, hogy mi játsszuk Rába Rolanddal a húsz évvel ezelőtti részt, két idősebb férfit, mert autentikusan mozgunk benne. Vannak emlékeink ebből az időből. Annak a kornak a gyermekei vagyunk. Ezzel szemben a filmen látható rész a jelenben játszódik, aminek a szereplőit ez a mostani kor „termelte ki”. Az őket megformáló fiatal színészek ezt ismerik, ebben otthonosak. Ennek a kornak a férfi és női archetípusai. Alapvetően ők sem, és mi sem tudunk máshogy viselkedni, mert a kor, amiben szocializálódtunk, meghatároz minket” – fejtette ki Hajdu Szabolcs.

SZEREPLŐK: HAJDU SZABOLCS, RÁBA ROLAND, KIZLINGER LILLA, BAGOSSY BÁLINT

Rendezőasszisztens: Darányi F. Hanna
Díszlet, jelmez: Csoma Gabriella
Zene, hang: Lelkes Botond
Operatőr: Kis Márton
Vágó: Hegedüs Csenge

Írta: a színészek improvizációi alapján Biró Zsombor Aurél

Rendező: Kizlinger Lilla
Külön köszönet: Rezek Borbála, Gáspár Sára, Potozky László, Vajdai Vilmos, Dézsi Fruzsina.